Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - Tőzsér Árpád: Versek
Tőzsér Arpád partizántemető Ez itt temető bejárat nélkül, sírok, csepegő gyertyacsonkok nélkül. Itt a történelem forog, rendeződik, itt a föld alatt a halál múlttá épül. Akik itt fekszenek; ide hulltak, tölgyfáról, autóról, kit honnan sepert le a golyó. Lebuktak szétrobbant szívvel, gyerekre gondolva, s szerelemre. E sírok felett sohasem sírtak, a halál itt tett volt, egyszerű s kegyetlen - Akik itt fekszenek, hősökké érnek, mellükön a rendjel stigmaként kiserken. Hősökké érnek a bányászok, rikkancsok, kertészek, betörők, palik, vagányok, szerelmes kamaszok szétlőtt ágyékkal — Mind együtt vetik a történelem-lángot. A csontpartizánok s lócsontvázak egymás mellett foszforeszkálnak. Külön sorsukat lerágja róluk a sok fejű jelen, e roppant állat. Velük él. A kertész azért bukott le átlőtt fejjel e cserfa tövére, hogy húsz év múlva egy főszerkesztő, vagy épp egy rikkancs hízzon kövérre. S Skivara Jani, a szerelmes kamasz azért esett itt ordítva térdre, hogy zavartalan legyen a zúgó történelem vad anyagcseréje. Ez itt temető, partizántemető, s messze zúg, zajong a hálás utókor s maga képére történelmet gyúr a sors, s arc nélküli partizánokból. Reiner Márton rajza
