Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - FIGYELŐ - Wiliam Faulkner: Alkonyat (Koncsol László fordítása)

Erre Nancy, hosszú barna kezében a csészével, elhallgatott. Ismét inni akart, de a kávé kifröccsent, rá a kezére meg a ruhájára, s letette a csészét. Jason figyelt.

— Nem bírom lenyelni — szólalt meg Nancy. —‘ Hiába nyelek, nem megy.

— Eridj le a konyhába! — mondta Dilsey.

— Frony leterít egy szalmazsákot, mindjárt ott leszek én is.

— Egy néger sem állíthatja meg — mondta Nancy.

— Ugye, Dilsey, én nem vagyok néger? — kérdezte Jason.

— Azt hiszem, nem — mondta Dilsey. Nancyt figyelte. — Én sem hiszem. Mit akarsz csinálni?

Nancy ránk nézett. Ügy cikázott a tekintete ide-oda, mintha attól félne, hogy nem nézhet többet, s ezzel a mohó kapkodással kellene pótolnia.

Nézett, egyszerre mindhármunkra.

— Emlékeztek-e még arra, amikor éjszaka a szobátokban háltam? — kérdezte.

Elmondta, hogy másnap reggel korán ébredtünk, és játszottunk. Csendben kellett játszanunk, az ő szalmazsákján, amíg Apa fel nem ébredt, s el nem jött a reggeli ideje.

— Menjetek, kérjétek meg a mamát, hogy itt maradhassak éjszakára! — mondta Nancy.

— Szalmazsák se kell. Mókázni fogunk.

Caddy megkérte Anyát. Jason is vele ment.

— Nem tűrhetem, hogy a hálószobákban négerek aludjanak — mondta Anya.

Jason sírt. Sírt, amíg Anya ki nem jelentette, hogy három napig nem kap semmi csemegét, ha rögtön abba nem hagyja. Jason erre azt mondta, hogy abbahagyja, ha Dilsey süt neki csokoládés süteményt. Apa is ott volt.

— Miért nem teszel már lépéseket? — kérdezte Anya. — Mire való a rendőrség?

— Nancy miért fél Jesustől? — szólt Caddy.

— Anya, te nem félsz Apától?

— Ugyan mit tehet a rendőrség? — felelte Apa. — Ha Nancy sem látta, hogyan találják meg akkor a rendőrök?

— Hát akkor miért fél? — kérdezte Anya.

— Azt állítja, hogy ott van. Azt állítja, tudja, hogy ma este ott van.

— Elvégre fizetjük az adót — mondta Anya. — Itt várakozzak magam ebben a nagy házban, amíg ti egy néger nőt kísérgettek.

— Tudod, hogy nem fogok kint ácsorogni egy borotvával — mondta Apa.

— Abbahagyom, ha Dilsey csinál csokoládés süteményt — szólt Jason.

Anya ránk parancsolt, hogy menjünk ki, Apa pedig azt mondta, hogy nem tudja, kaphat-e Jason csokoládés süteményt, vagy sem, de tudja, mit kaphat a következő pillanatban.

Visszamentünk a konyhába, és beszámoltunk Nancynek.

— Apa azt üzeni, hogy menj haza, zárd magadra az ajtót, és nem lesz semmi bajod — mondta Caddy. — Mitől lehetne bajod, Nancy? Jesus beléd bolondult?

Nancy megint kézbe fogta a kávéscsészét, könyöke a térdén nyugodott, s a csésze a két térde között. Belebámult a csészébe.

— Mit tettél Jesusszel, hogy megbolondult? — kérdezte Caddy.

Nancy kiejtette kezéből a csészét. Nem tört össze a padlón, de a kávé kiloccsant belőle, Nancy pedig ült, s tenyerével még mindig a csészét mintázta. Megint hallatni kezdte a hangot, megint halkan. Nem énekelt, és mégis olyan volt, mintha énekelne. Figyeltünk.

— Hallgass rám! — mondta Dilsey. — Hagyd most abba! Szedd össze magad! Várj meg itt! Megyek, hívom Versht, majd hazakísérünk. — Dilsey kiment.

Néztük Nancyt. Remegett a válla, de elhall-* gatott. Álltunk, figyeltünk.

— Mit akar veled Jesus csinálni? — szólt Caddy. — Elhagyott téged.

Nancy ránk nézett.

— Ugye, mikor a szobátokban háltam, jól elmókáztunk?

— Én nem — mondta Jason. — Én egy csöppet sem mókáztam.

— Te Anya szobájában aludtál — mondta Caddy.

— Te nem voltál velünk.

— Menjünk le a házamba, mókázzunk még egy kicsit — javasolta Nancy.

— Anya nem enged el minket — mondtam.

— Késő van már.

— Ne háborgassátok! — mondta Nancy. — Majd reggel megmondjuk neki. Nem fog haragudni érte.

— Nem enged el bennünket — mondtam.

— Ne kérezkedjetek most! — mondta Nancy. — Ne háborgassátok!

— Nem is mondta, hogy nem mehetünk el

— mondta Caddy.

— Nem is kérezkedtünk — mondtam.

— Ha elmentek, én árulkodni fogok — szólt Jason.

— Mókázni fogunk — mondta Nancy. — Nem fognak haragudni, csak a házamba megyünk. Sokáig dolgoztam nálatok. Nem fognak haragudni.

— Én nem félek elmenni — mondta Caddy.

— Csak Jason fél. Jason árulkodni fog.

— Én nem félek — állította Jason.

— De bizony félsz — mondta Caddy. — Árulkodni fogsz.

— Nem fogok — szólt Jason. — Én nem félek.