Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - HAGYOMÁNY - Szalatnai Rezső: Mécs László lírája

A hosszú polémiában mindkét fél a szocializ­mus megvalósulását tartja szem előtt. Rolland visszaemlékezései nyomán perük lényeges ösz- szeütközési pontja jól rekonstruálható: az élet forradalmi alakításának mikéntjéről, a szocia­lizmusért vívott harc eszközeiről és módjairól van. szó. Barbusse-szel szemben, aki az eszköz megválasztását nem tartja lényegesnek, a küz­delem vállalását és módját illetően pedig kö­telességként állítja föl a követelményt, hogy az igazságosnak vélt harcban a gondolkodó szellem is mondjon le szellemi függetlenségé­ről — Rolland ellenzi a forradalmi erőszak eszközeit, és a már említett Engels-levél sza­vaival élve, „a kölcsönhatásban részt vevő mozzanatok“ jelentőségére helyezi a hangsúlyt. Szerinte: a „Forradalom az átváltozás kora, amikor a nemzetek szelleme a leginkább haj­lamos a megváltozásra. Éppen ezért tartom a legfontosabbnak az erkölcsi értékek védel- mezését, éspedig a forradalomban még szor­galmasabban, mint a közönséges időkben.“ 1922-ben első levelében Rolland ezt írja Bar- busse-nek: „Túl gyakran áldozzák föl az állami érdekeknek és a győzelemnek a legmagasabb erkölcsi értékeket: az emberséget, a szabadsá­got és azt, ami mindenek fölött a legdrágább számunkra: az igazságot. Föltétlenül szüksé­ges, hogy ezeket az erkölcsi értékeket sose szűnjünk meg védelmezni. Az emberiség ér­dekében. Sőt, a forradalom érdekében is. Mert a forradalom, amely nem törődne velük, előbb vagy utóbb az anyagi vereségnél valami sokkal rosszabbra ítéltetne el: erkölcsi összeomlás lenne sorsa." 1934-ben, amikor Rolland a nála megszokott önszigorral felméri gondolkodását és lelki­ismeret-vizsgálatot végez magában (mint ahogy ezt a történelem és egyéni fejlődése során nemegyszer cselekszi), visszatér a Bar­busse-szel folytatott polémia tárgyához is, és leszögezi: „ ... az erőszak ... bizonyos törté­nelmi korszakokban fájdalmas szükségszerű­ség, és az elkerülhetetlen összecsapásban az eszközök kérdése nem a szellem fényűzése ... hanem kés, amelyet a torkodra helyeztek, és amelyet erős kézzel kell megragadnod, ha nem akarod, hogy meggyilkoljanak... Mindenek­előtt élni kell'. ... Csak aztán lehet felújítani az élet célját, az örök értékeket! ..Ezzel egyidejűleg azonban megerősíti a szellem posztját az emberi értékek és az élet egészsé­ges alakítása védelmezésében: „...nem csu­pán a test ellen elkövetett erőszak létezik, és számunkra a szellem ellen elkövetett erő­szak nem a legkevésbé fájdalmas... A mai probléma: megtalálni a harmóniát, amelyben a gazdasági és szociális forradalom szükségeit összhangba lehet hozni a szellemi szabadság szükségleteivel. Mind az egyiknek, mind a másiknak megvan a maga jogosultsága. A jövő forradalmi megfogalmazását a szövetkezett erők szabad összjátékában kell keresni." Rolland háborús naplójának utolsó oldalai néhol döbbenetes előrelátást rögzítenek. 1319 májusában a béke aláírását például így kom­mentálja a napló: „Átmeneti felvonásköz a népek két mészárlása közt. De ki gondol a holnapra?" Nem meglepő tehát, hogy Romain Rolland ismét az elsők között található, akik az új háborús katasztrófa elleni küzdelmet készítik elő. Az idős Rolland sokirányú munkában tölti idejét: folyóiratot alapít, a hindu gondolko­dásról szóló nagy esszégyűjteményeit írja, és az alkotó munka boldog bilincseibe verten saját fejlődésének újabb művészi összefoglalá­sán dolgozik. „Az elvarázsolt lélek“ című má­sodik nagy folyamregényét írja, amelyben Christophe jellemét és akaratát egy női lélek­be viszi bele. A hatalmas regénynek még csak első kötetei készülnek el, amikor az Európában fejét felütő fehér terror hatására Rolland ismét belép a tett „szenvedésének hét körébe“. Alkotómunkáját folytatva, betegsége súlyos és hosszan tartó kitörése közepette hihetetlennek tűnő erőfeszítéssel küzd a nemzetközi elnyo­más és a háború veszélye ellen. Barbusse-szel 1926-ban nemzetközi antifasiszta bizottságot szervez, majd kezdeményezi és ugyancsak Barbusse-szel és Gorkijjal együtt összehívja a minden pártok és erők első nemzetközi fasisztaellenes tömegmozgalmát. A második világháború kirobbanásakor Rol­land kilép a tett köréből, és az „erős kozmikus Álom“ várásában, halála előtt önéletrajzi mü­vén dolgozik. Élete számadását végezve nyu­godtan állapítja meg: egész élete az elvesztett harcok sorozatának képét nyújtja. Ugyanakkor a háború okozta „példátlan csapás“ általi le- győzöttsége mélyén megerősíti hitét és pusz- títhatatlan bizalmát a győzelemben, és a fia­taloknak, az érkezőknek legfőbb üzenetként hagyja hátra: soha meg ne tévessze őket a legyőzöttség látszata. A győzelem végső fokon az övék, azoké, akik az emberi fajt előbbre

Next

/
Oldalképek
Tartalom