Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - Dobos László: Jugoszláviai útijegyzetek (I.)
— Beszélgetnek, úgy, mint más ember; beszélgetnek. — Miről? — Vizek állásáról, napról, földről, szerelemről, világ végéről és önmagukról — mondtam mosolyogva. — Érdekes — mondta értetlenül. — Leülünk, összehajtunk, és mondjuk ... — Ügy, mint más? — Úgy, mint más. Gyerek szájába való naiv kérdések. Idétlenek és bántóak. Vártam, mikor kérdez tovább: Miért hajolnak össze? Vagy: Mit mondanak önmagukról? Másra tereltük a szót, s olykor zavartan összemosolyogtunk, mintha kárpótolni kívánnánk egymást valamiért. Igen, vannak zavart keltő kérdések. Zavarkeltőek, de nem alaptalanok. Más országokban élő magyarok: földrajzi és történelmi csodabogarak. Közép-európai specialitás. Ellentétek és államközi feszültség okai. Egyszer lebecsült, máskor túlértékelt tényezők. Politika, bizalom és bizalmatlanság próbakövei. Kerülgetett forró kása, és kínálkozó nagy lehetőségek. Tisztázatlan ellentmondások hordozói vagyunk, ellentmondásoké, amelyek átszövik beszélgetéseinket, találkozásainkat még akkor is, ha udvariasak és előzékenyek vagyunk egymáshoz. Újvidék: in médiás rés. Belecseppentem egy városba, egy szellemi közösség kellős közepébe. Először látott emberek fogadtak az állomáson, mégis úgy éreztem, hogy közvetlenségük egy régen megkezdett beszélgetés folytatását provokálja. Az első találkozás őszintesége felért a századikéval: beszéltünk különös összefüggés nélkül, bevezető nélkül, rendszertelenül. Mohón fogtuk a szavakat, mintha attól féltünk volna, hogy a következő pillanatban megmozdul alattunk a föld. Nevek és bemutatkozás helyett monológra egyszerűsítem vég nélküli vitáinkat. Az első beszélő — költő: „A költészet a humánum ereje. Olyan magasrendtí humánus magatartást kell kialakítani, amely közömbösíti az emberi összeférhetetlenséget, természetesen a nemzeti súrlódásokat is. A művészet sajátos eszközeivel hasson. A nemzeti különbség számomra nem probléma, nem érzem, és ha hallom, sem tulajdonítok neki jelentőséget. Engem jobban sért, ha azt mondják nekem: úr, mintha megbélyegzően lemagyaroznak.“ Szerkesztő: „A nemzeti kérdésnek nem a múltját, hanem a jelenét kell nézni. A múltját képtelenség tisztázni. A kis irodalmak képtelenek kitörni, mert a jelenleg formálódó nagy népek agyonnyomják a kicsinyeket. Az írás nem szolgálat, ezzel csak áltatjuk magunkat. Egyértelműen az irodalmi apostolkodás ellen vagyok. Ez illúzió.“ Másik szerkesztő: „Tisztázni kell a politika és hatalom, a politika és irodalom viszonyát. A dolgokat külön kell egymástól választani ebben az esetben is, azaz ä politikát az irodalomtól. Magyarságunk nem ok arra, hogy egymás nyakába boruljunk. Ez így semmit sem mond. Helytelennek tartanám, ha most szövetkeznénk, és elkezdenénk írni egymásnak megrendelésre. Inkább próbáljunk rezonálni egymás dolgaira.“ író: „Két lehetőség között választhatunk. Bezárkózni vagy felszívódni. Az asszimilálódás folyamatának siettetését kell megakadályozni. Helyzetünk a haladás, a maradiság paradoxonja.“ Költő: „Nem hiszek a múltban és jövőben, csak a jelenben. Múlt és jövő — számomra ez a legnagyobb tehertétel.“ Nyers körvonalaiban ez volt az ismerkedő beszélgetések témaköre. Ezzel kezdtük, s alapjában folytattuk is. Az ország akármelyik sarkába mozdultunk, nemzetiségi életünk gondja-baja kísért. Regionalizmus és egyetemesség, racionalizmus és romantika, olyan fogalmak, amelyeket a jugoszláv élet valósága magában hord, de egyben sietteti is ezek megválaszolását.