Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Egy modem Divina Commedia
erkölcsöt és emberséget követel. Amikor már belevitték, kolhozt akar a muzsik is meg a „teljhatalmú Mitya" is, és Korjakin elvtárs is a járásról, de mindenki a maga tapasztalatai, elgondolása és erkölcse szerint. S a muzsik és a hatalom elgondolásai ellentétesek, az őszinteség és a jövőbe vetett bizalom egyik oldalon sem hiányzik, de a muzsik a föld emberének szemszögéből, a természet, a kenyér szemszögéből, a hatalom embere pedig a politika, a szervezés, a nagyobb összefüggések szemszögéből nézi az új rendet. Csauzov a történelem elébe állított paraszt, akitől azt kívánják, adja fel élete értékeit, jövője érdekében tanuljon új értékeket, múltját felejtse, csak a jövőbe nézzen. S az ellentétet csak fokozza, hogy a hatalom eleve bürokratikus, érzéketlen és szenvtelen, csak a célt látja, és az ember csupán eszköze, apró kerék a nagy gépezetben. Zaligin stílusának fontos kelléke a belső monológ, mely ugyan intellektuális kifejezési mód, de az ő tolla nyomán népivé és költőivé válik. Nyoma sincs benne a modernista írások pókhálóvékony intuíciós szálakkal összefűzött, sokszor zilált morfondírozásainak. Modernné azáltal válik, hogy mélyén természetes logika húzódik, egyszerű paraszti értelem: természetes életérzés és költészet ötvözetéből épül fel. Az öreg Nyecsaj okoskodásai és Csauzov tépelő- dése a közvetlen életjelenség autentikus jegyeit viseli magán. S az irodalom ott kezdődik, amikor egy leírt alak, táj, vagy környezet jelenséggé válik. Az Irtis partján egy kor művészi szintézise, s ebben Sánta Ferenc Húsz órájával rokon. Közös bennük a típusteremtés szimbólumokra törekvő jellege; nem a szó szoros értelmében vett nagyepika ez, de költői valóságteremtés, •mely nem széles és sokoldalú valóság- festésével, de tömör és pontos fogalmazásával, érzelmi és indulati telítettségével és költői jelrendszerével hat. A kulákokat és később magát Csauzovot „a mocsáron túlra“ telepítik ki, senki sem tudja, hol, merre van az, hány versztnyire, ötszázra, ezerre, a muzsikok csak annyit tudnak, hogy „ott is csak föld van az ég alatt“. Csauzov is szimbolikus alak, a legértékesebb muzsik típusát képviseli, aki a fiatal szovjet hatalomnak nagy segítségére lehetne, mert dolgos, mindene a föld, a ló, és erkölcse a föld népének tiszta erkölcse. Sorsszerű és végzetes jelenség, hogy a hatalom éppen öt nem érti meg, és életében összesűrűsödik a kolhoz és a muzsik minden ellentétének tragédiája. Stílusában viszont különbözik Zaligin könyve a Húsz órától; míg az egy adott helyzetnek intellektuális nyelven írt és logikával szerkesztett gondolati integrációja, addig Az Irtis partján muzsikjai a saját nyelvükön beszélnek és gondolkodnak. Maga az egyszerű és természetes emberi lét sugárzik közvetlenül a könyv lapjairól, s megértjük, hogy a szovjet irodalom múlt évének egyik meglepetése az irodalmi és a Lenin-díj esélyese volt. Duba Gyula Egy modern Divina Commedia Peter Weiss: A vizsgálat Az elmúlt esztendő őszén Németország keleti és nyugati felében, tizenhét színpadon egyszerre, október 19-én mutatták be Peter Weiss Auschwitz-drá- máját. Az NDK berlini parlamentjének üléstermében jeles színművészek mellett az ország vezető politikusai és neves közéleti személyiségek olvasták fel a darabot — ezzel a „Lesung“-gal mintegy hangsúlyozva, hogy A vizsgálat nem csupán művészi, hanem politikai tett is. A kettéosztott Berlinben darabja két ősbemutatóján vehetett részt a szerző, írja Bruno Frei, az ismert osztrák publicista Auschwitz a színpadon című cikkében. „A művet 1965. október 26. és november 21. között kilenc nyugatnémet rádió sugározta, a német színházak érdeklődése keleten és nyugaton egyaránt növekszik A vizsgálat iránt. Hasonló eset még nem fordult elő a modern színjátszás történetében. (Csak filmek szimultán bemutatói szokásosak.) A jelenséget lehetetlen a művészet, a művészvilág fogalmával magyarázni, ez az esemény már a politika és erkölcs eszmekörébe tartozik. Egy nyugatnémet kritikus »a rossz lelkiismeret kiegyenlítéséről, egységes vállalásáról beszél.“ Peter Weiss 11 énekből álló oratóriumát azóta hallhattuk a budapesti Kos