Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Monoszlóy M. Dezső: Szó és játék

rális életünk tele volt ilyen harsogó szólamokkal.

Szabó Pál Ezerkilencszáznegyvenöt című írásának művészi becsét csökkenti a terjengős- ség, a túlságos részletezés, ennek ellenére jól reprezentálja a szerzőt, mert az új élet kezdetének kezdetéről ad hiteles híradást. Déry Tibor Simon Menyhért születése című hosszabb lélekzetű prózája inkább jelesre .sikerült irodalmi riport, s inkább a kort jellemzi, mint Déry sokkal kitűnőbb írásművészetét például a Nicki című elbeszélésében. És bármilyen friss, lendületes Palotai Boris Morzsa Mari című novellája, írásművészetének jóval magasabb szintjét jobban jellemezte volna A férfi című kisregényének egy érdekes részlete. De megértem, hogy inkább a Morzsa Mari kívánkozott a kötetbe, mert rajta lemérhető a Dunapentelén épülő Vasműnek a munkát keresőkre tett nagy hatása.

Talán Lengyel József Oldás és kötés című novelláját is hasonló szerkesztői elv tette a gyűjteménybe más, jelentősebb írása helyett

— alkalmasint az egységes társadalmi rajz, az építés, az új emberré válás pozitív összképének kihangsúlyozása kedvéért.

Kassák Lajos Mélyáram-a visszanyúl a múltba; remek jellemrajz ez egy szeretet- házban élő magányos öregasszony utolsó napjairól és csöndes haláláról. A magyar szépprózának és költészetnek ez a hetvennyolc esztendős veteránja jellemrajz dolgában felveszi a versenyt a legizmosabb tehetségű fiatalokkal. Hidas Antal túlpatetikusra sikerült Szeretlek titeket című önéletrajzi vallomásának az ad különösebb értéket, hogy Fagyejev alakját, küzdelmes utolsó éveit és öngyilkosságának körülményeit hozza közel az olvasóhoz.

És itt a legidősebb nemzedék és a hatvanévesek közt leljük Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című énformában elbeszélt prózaremekét, amel> nemcsak formai, művészi tekintetben, de a mondanivaló dolgában is a kötet legsikerültebb írása. Illyés ironikus elbeszélő hangja, páratlan nyelvi ízessége oly emberábrázoló, jellemfestő erővel egyesül, amely nagy francia mestereire emlékeztet, és •őt is naggyá, mondhatni klasszikussá teszi. Németh László töredéknek mondja Iskola Kakasúton című prózáját. Nagy pedagógiai tudásra valló írásában Németh leírja találkozását egy fiatal tanárral és annak diákjaival; a humanista művész fölényes okossága szinte tapinthatóan süt a sorokból, melyeknek szellemi töltése ritka és izgalmas olvasói élményt ad. Rideg Sándor Halványsárga deficit-je a kötetben eléggé elhanyagolt szatírából ad ízelítőt; fanyar, gúnyolódó hangja jól célba talál;

az olvasó szinte maga előtt látja, ahogy csálé- ra csapott kalapban, fürgén járó szemmel mustrálgatja a vezérigazgató „elvtárs“ sárga deficitnek elkeresztelt gépkocsiját, és együtt örül vele, mikor fenékbe billentve kicseppen hivatalából. Rideg otthonosan mozog a szatíra világában, és jól tudja, hová kell ütni ostorával.

Ha ezek után azt nézem, hogyan vizsgáznak a gyűjteményben a középnemzedék tagjai, az a meggyőződésem, hogy a téma megválasztása, az érdekesség dolgában lépést tartanak az öregekkel, de művészi színvonalon nem érik el őket, stílusukban is színtelenebbek, mintha nem ismernék eléggé mesterségük titkait. Kivétel azonban itt is akad, így Darvas József Tavaszi Ferkó-ja — Részeg eső című nagyszabású regényének egy kereken megkomponált része vagy Dobozy Imre Fölény című írása, amely jóval erősebb és főleg igazabb a belőle írott tv-játéknál. Dobozy merész és becsületes eltökéltséggel mutat rá épülő űj társadalmunk egyik fonák jelenségére. Hőse értékes régi káder, aki önmagával és fiával erős konfliktusba kerül, amikor egy nap fel kell ismernie, hogy lemarad, vezetői állásban nem tud lépést tartani a nagyüzem követelményeivel. A konfliktusból kivezető utat fia segítségével megleli: visszamegy régi munkahelyére, és ezzel nemcsak belső lelki egyensúlyát nyeri vissza, hanem fia megbecsülését és szeretetét is. Fanyar iróniával mély és tartalmas igazságokat tud elharapottnak tűnő mondatokban Mesterházi Lajos kifejezni Magnéziumláng című rövid elbeszélésében. Mesterházi a kötet egyik legszenvedélyesebb hangú igazságkeresője és igazmondója, prédikátori magatartást kerülő moralistája.

Karinthy Ferenc Ezer év című riportja megjelenése idején valósággal bombaként hatott, szétvetett ásatag, babonás konvenciókat

— ma ez a robbanó hatása elmarad, de megmaradt annak, ami volt: nagyerejű riportnak, melyeknek tényei egy fájdalmas társadalmi jelenségre mutattak rá, s annak felszámolását igényes és magas művészi szinten sürgették. Sarkadi Imre Tanyasi dúvad című elbeszélése is húsba vágó erős helyzetjelentés az átalakuló magyar falu életéről. Sarkadi írásművészetének minden erénye megmutatkozik benne; egyformán kitűnő ismerője mind a tegnap, mind a ma falujának, szuverén tudással elem-* zi Ulvecky Sándor ellentmondásos jellemét, a földhöz értő nőragadó dúvadat, akit vére és szenvedélye, salakos karaktere végül is gyilkosságba hajt. Fejes Endre Vonó Ignác című novellájában érdekesen, pregnáns szűkszavúsággal megismétli nagysikerű regénye, a Rozsdatemető formai bravúrját. Szabó Magda