Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - FIGYELŐ - Karol Tomis: Mennyiségből a minőségbe, ez a fejlődés útja
latra menni kell, a világ ragyogó, ellentmondásokkal teli, de kibírható, mert lányok és szerelem is vannak a világon. Lelkesedését és öntudatát verssorok és szavak ismétlésével próbálja hangsúlyozottabbá tenni. Az első fellángolás az értékes, mert ez később egy reménytkeltő, igazi költészet ösztönzője és forrása lehet. Zsélyi Nagy Lajos aki már az ötvenes években jelentkezett, egyszerű népi versköntösbe bújtatott könnyed lírai impresz- szióival és vázlataival, most Ének a tisztaságról című kötetével mutatkozik be. Több versikéjét szellemesség, ötlet jellemzi. Ám, amikor áttér az erotikára, menthetetlenül régimódivá válik. A szecessziós képek egyes mozzanatait utánzó fürdőző asszony, csupa gyöngy, rózsa, tűz, gyémánt, halovány hold, csillag, „szívének dobbanása“, leheletfinom ajak, szivárvány szárnyak — ócska kifakult kellékek már régen. Nem alkalmasak a mai ember érzésvilágának kifejezésére. A mai élet jelenségeit ábrázoló kísérleteiben nincs feszültség, banálisan csengenek ki. Az atombomba és a fegyverkezés ébresztett haragot és ellenállást már sok ízben, sokan erősebben fejezték ki. Annak ellenére, hogy elavult költői kellékekkel operál, egyszerű, tiszta versei és gondolatai emberi őszinteségről és becsületességről tanúskodnak. Ezért kötetében a selejt mellett vannak olyan versek is, melyek elbírják a kritika igényességét, s ezek főleg azon rövid lélegzetű költői alkotások, amelyek a valóságképet találó befejezéssel látják el. Életböl- cselete, amelyet „tisztán és becsületesen élni“ tanulságba sűrít, a régi idők népies, erkölcsprédikátorának mentalitására emlékeztet. Hazai magyar költőink idei aratásának eredményét összefoglalva, arra a következtetésre kell jutnom, hogy az öt kötet közül Bábi Tibor: Tízezer év árnyékában és Mo- noszlóy M. Dezső: Virrasztó szerelem című könyveit úgy értékelhetjük, mint komolyabb hozadékot, mai költészetünk kincstárába és egyúttal mint határkövet a két költő egyéni fejlődésében. Bábi az élő világ el'entmondásainak kitartó kutatásával és feltárásával, küzdelmével az emberiség iránti aggodalommal és kétségekkel, új költői kifejezésmód iránti harcával, Monoszlóy pedig azzal az erőfeszítésével, hogy behatoljon az ember belső énjébe és saját intim világát összhangba hozza az új társadalom céljaival és távlataival — nyújtanak újat. Mindkét kötet tartalmilag és formailag rendkívül különböző, ám valószínűleg éppen ezér hiányzik belőlük az egyedülálló és egyúttal egységesítő, ami a verseskötet megjelenését elsőrendű irodalmi és társadalmi eseménnyé teszi. mennyiségbő! minőségbe ez a fejlődés útja A csehszlovákiai magyar prózaírás — ha az elmúlt évben, még pontosabban 1963 novemberétől 196 i október végéig terjedő időszakban kiadott könyvek számát tekintjük — növeli az utolsó évtized bővebben termő éveinek színvonalát. Ebben az általam bírált időszakban ugyanis hét prózai írás jelent meg. A nyolcadik mű, az Éqö föld, Egri történelmi regénye, egy régebbi munka újabb kiadása. A hét említett könyv többsége regény. Az idősebb nemzedék írói közül új regénynyel jelentkezik Ordódy Katalin — a komáromi hajógyár világából (Dunáról fúj a szél), Egri Viktor a Tanácsköztársaság idejét eleveníti fel. (Boldogok szigete), a fiatalok közül Dobos László (Messze voltak a csillagok) és Szőke József (Katicabogár) lépnek az olvasók elé. A novellairodalmat Dávid Teréz (Kísértetek múzeuma) és Duba Gyula (Csillagtalan égen struccmadár) képviseli. A prózairodalom képét Barsi Imre riportkötete (Tegnap és ma között) egészíti ki. E maroknyi név és mű alapján természetesen nem vonhatunk le általánosabb érvényű következtetésekét az eg'sz csehszlovákiai magyar prózairodalomról. Fejlődésének jelenlegi fokát jóval népesebb írógárda képviseli. Már régen feleszmélt abból az ájultságból, amelyet 19Í5 után a baloldali írók túlnyomó többségének Magyarországra költözése okozott — (Palotai Boris, Győri Dezső, Szalatnay Rezső, Morvay Gyula és sokan mások). A fejlődésben nem egy szempontból behozta a háború utáni Karol Tomis
