Irodalmi Szemle, 1965

1965/2 - FIGYELŐ - Zsilka Tibor: Berkó Sándor: Nem vagy magadban

pl. teljesen elhanyagoltuk a cseh avantgardizmus visszhangjának elemzését. Keveset szóltunk a kritikai realizmus irodalmunkra gyakorolt hatásáról. Ma sincs összegező tanulmányunk a szocialista realizmus sajátos megnyilvánulásairól irodalmunkban. A regionális és egyetemes problémája, ami alapjában irodalmunk fő kérdése, is csak olykor, rendszertelenül és véletlenszerűen válik vita és írás tárgyává.

Egyre nyomasztóbban nehezedik ránk a gond: sajátos helyzetünket és problémáinkat mondjuk el a világ nyelvén. Hogyan? A kritika sokat tehet ennek érdekében. A viszonyítás, a művek, folyamatok és tendenciák állandó viszonyítása lehetne az egyetemesebb világszemlélet kialakításának egyik legtermékenyebb formája.

Harmadszor: A nevelő kritika káros utóhatásaként megfigyelhetünk egy jelenséget, az irodalmi rangsorolást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyets művek összevetése alapján értékrendet állítunk fel. így vannak „legjobb költők“, „legjobb prózaírók“ stb. Csalóka módszer ez. Nem gondolunk azzal, hogy a legtöbbször lényegesen eltérő egyéniségek összehasonlítása után tesszük meg következtetéseinket. Mondanom sem kell, hogy a rangsorolás az esetek nagy részében irreális.

A másik terület, aminek szerintem különös figyelmet kellene szentelnünk: az élet, a valóság állandó vizsgálata. Irodalmunk valósághoz való viszonyára egy publicisztikai valóságszemlélet jellemző. Ezt a csupán csak az élet felületét figyelő szemléletet feltétlenül el kell mélyítenünk. A nézelődést, a ki-kiutazást szüntelen figyeléssé és vizsgálódássá változtatni. Az irodalmi szociográfia művelése szerintem elsőrendű kötelességünk.

Az elmúlt két év politikai és irodalmi eseményeinek eredményeként tisztult az; alkotás légköre. Nyíltabb, őszintébb, igazabb az alkotások hangneme. Ha olykor akadozva és szórványosan is, de megfigyelhetjük az egyénibb írói véleményalkotás, erősödését is. A nagyobb alkotószabadság következménye máris kimutatható: amilyen mértékben érvényét veszti a dogmatikus tételesség, úgy változik irodalmunk és egész szellemi életünk magatartása is. A több szabadság konkrét és kikristályosítható' tanulsága ez: a provincializmust, a bezárkózottságot, a nemzeti létünket féltő védekező mozdulatot, a visszapillantgatást, ha lassan is, de egyetemesebb érdeklődéssé- oldja. Szélesebb körben kezdünk gondolkodni, kontaktusökat keresünk a szomszédos, irodalmakkal, igyekszünk kitapintani a progresszív irodalmi áramlások útját stb. Egyszóval a több szabadság a bezárkózottságot közömbösíti és egyben egyetemesebb világszemléletre kényszerít.

Berkó Sándor: Nem vagy magadban

Berkó Sándor a II. világháború 50 millióra kerekített áldozatainak egyike. A csehszlovákiai magyar irodalom egyik legígéretesebb költőjét már 22 éves korában munkaszolgálatos katonának hívták be, s miután 1941 júniusában a német hadsereg a Szovjetunió területén megkezdte hadműveleteit, az őrült világbirodalmi vágyálmok megvalósítása érdekében zsidó származása ellenére is a keleti frontra vezényelték. így a precíz gépezet jelentéktelen alkatrészévé értéktelenítették le tehetségét, emberségét és korához képest átlagon felüli tudását. Végülis szovjet földön lelte halálát is.

Századunk tébolya és felfoghatatlan szégyene sűrűsödik bele Berkó Sándor emberi sorsába. Egyeztessünk, hasonlítsunk, gondolkozzunk! Még csak 17 éves, amikor már négy nyelven olvas; legkedvesebb írójának, Stefan Zweignak írásait és Goethe költeményeit eredetiben élvezi, francia versesköteteket lapozgat és Petr Bezruč, V. Nezval, Fr. Halas és Hora lírai alkotásait ülteti át magyarra.

Életét olyan fiatal korban vesztette el, amikor nem egy író és költő még csak készül az alkotó munkára. Költészetének hangnemében és belső telítettségében, különösen szociális tartalmú verseiben József Attila hatása érződik. Ez érthető is, hiszen már kezdetben is az egyszerű ember sanyarú sorsának tragikuma izzik át nem egy alkotásán, amit családja nem éppen legjobb anyagi helyzete is előidézhetett.