Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Kolozsvári Grandpierre Emil: Házasság mai módra
Kolozsvári Grandpierre Emil A Mátrában ismerkedtek meg. Anikó alig mozdult ki az üdülőből, naphosszat magolt a kert végében, a körtefa alatt, ahol senkit sem zavart. Jogot tanult az estin, vizsgára készült. Dezsővel, a szelíd és félénk tudományos kutatóval mindjárt első nap megismerkedett. Egy asztalnál étkeztek s valahányszor Anikó ráért, együtt mentek a hegyek közé Dezső trabantján, ültek be a presszóba, vagy sétálgattak ebéd után az árnyas utakon. Dezső utalása korábban lejárt, Anikó még maradt néhány napig, aztán vizsgáznia kellett. Ügy egyeztek meg, hogy ekkor és ekkor, itt és itt találkoznak, aznaphoz két hétre, Pesten. Elbúcsúztak, a férfi beült a kocsiba, a lány bedugta a fejét az ablakon: — Még lesmárollak egyszer — mondta —, belefér a keretbe. Aztán ne feledd, hogy te az én asztalom vagy, de én is legyek hiánycikk neked, különben beüt a balhé. A csók ízét valamelyest megzavarta, hogy nem értette pontosan a lány szövegét, megtudakolta hát: — Hogy,érted, drágám? — Csak úgy, tudósfej, hogy mélyítsd el a szitut s vagy csaó bambina, vagy you are my destiny. Világos ? Nem volt világos, de szégyelt tovább kérdezősködni, csak mosolygott, a tudományos káderekre jellemző ártatlanul jóindulatú mosollyal, tekintete még egyszer végig simogatta a lányt, akinek virágzó nőiessége szinte szétfeszítette a méregzöld nadrágot, mely övön alul s a sárga pulóvert, mely övön felül takarta. — Csao, my destiny — intett, azzal gázt adott és elporzott. Ennek a rögtönzésnek köszönhette, hogy ráébredt a helyzetre: — a lány szavai azt jelentik, vagy örökre vége, vagy örökre együtt. Mire Pestre ért, már az utóbbi megoldás mellett döntött s az elhatározás napról-napra erősödött benne. Aztán elkövetkezett a találka napja. Alig nézett körül a nyári vendéglőben egy félreeső asztalnál megpillantotta Anikót. Fáradtnak látszott, a vizsgák megnyújtották a vonásait, megfakították a színeit. A hangulatos környezet közlésre ingerelte Dezsőt: — A házasság mellett döntöttem — szerette volna modani, de a lány megelőzte: — Bekajoltam — ezzel a szóval üdvözölte s ujjait pattogtatva sorolta el mi mindent fogyasztott: kaszinótojás, egy doboz ringli, bécsi szelet — s a hülye csak akkor mondta, hogy reszelt máj is van. Nagy majréban voltam, mi lesz, ha átrázol. Lóvé almás, meg egy tantuszom sincs, hogy telefonálhattam volna valamelyik ürgének. Hirtelen elhallgatott. — Tudod, hogy nézel rám? — kérdezte. — Mint egy téesz elnök, akit felszólítottak, hogy a beszámolóját latinul mondja el. — És ez hogy jutott eszedbe? — Röhejes! Ügy jutott eszembe, hogy eszembe jutott, mert ha nem jutott
