Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Egri Viktor: Budapesti színházi esték

mokra való hivatkozás, ami nálunk és másutt is magyarázatra szorul és ezért hatástalan, ha a fordító nem talál valami megfelelőt, amivel ezt az utalást és eseményt vagy évszámot helyettesítheti. Az ellenpélda erre ismét Fejes Rozsdatemetője. Cselekménye helyhez, Pesthez kötődött; van itt is elég évszám és speciális magyar társadalmi háttér, de oly művészi szinten megrajzolva, hogy Hábetlerék nyárspolgárias maradisága Prágában éppúgy hitelesen hat, mint Varsóban vagy másutt. A magasabb mérce, a művészibb igény szabja meg a tartósság hatást, egy-egy új magyar darab határon túli érvényességét.

Beszámolóm nem volna teljes, ha nem szólnék a színházak többi produkcióiról. A Nemzeti Színház évek visszaesése után újabb emelkedést könyvelhet el. A Július Cézár után a Lear király és a Macbeth ismét igazolják, hogy a magyar színpad magas művészi szinten interpretálja a nagy angol szellemóriás alkotásait. Az angol Arnold Wesker Gyökerek című színművének bemutatása pozitív tettként minősíthető.

Weskerről azt állítja a kritika, hogy Angliában egy színházi mozgalom elindítója: a dolgozókról ír és a dolgozóknak játszik. Darabjának miliője az angol vidék és mintha földműves környezetben egy angol Hábetler családdal találkoznánk. Házaséletükben nem olyan erkölcstelenek, de szellemi világukban ugyanolyan tunyák, mint a pesti család, szeretik a hasukat, könyvet nem vesznek a kezükbe és a világ folyásáról szinte tudomást nem vesznek roppant maradiságukban. Ebbe a naturalistán megrajzolt földműves világba csöppen a huszonkétéves Beatie azzal a bejelentéssel, hogy Ronnie, a vőlegénye néhány nap múlva bekopog a házba. Beatie vőlegénye hatására másként gondolkodik, mint a család; szeretné tunyaságából felrázni övéit, szeretné meggyőzni őket, hogy érdemes gondolkodni és küzdeni egy jobb életért. A fiatal lelkes lány voltaképpen Ronnie gondolatait ismétli, lelkesen ugyan, de szinte majmolva a színre nem lépő, Londonban maradó vőlegényét.

A darab utolsó jeleneteiben megjön Ronnie levele, amelyben bejelenti, hogy nem látogat el a faluba, de sokat hangoztatott elveit is megtagadja. Ebben a válságos pillanatban Beatie hirtelen felnőtté érik, megérzi azt, hogy önállóan megáll a maga lábán és Ronnie nélkül már a maga gondolatait mondja el.

Az eseménytelen komédiát Beatie alakja teszi elevenné. Törőcsik Mari nemcsak kedvesen, hanem izgalmasan, érdekesen mutatja meg ezt az emberré érést; utolsó szavai felejthetetlenül szépek.

A Vígszínházban a Karenin Anna csupán félsiker. Az új színpadi változatnak Írója lényegében nem adott többet, mint egy rendkívül színes házassági háromszöget, s tragédiába fúló házasság törést. Anna szerepében Ruttkai Éva ragyogó és hódító, de nem éri el a Háború és béke Natasájának nagyságát, az Amerikai Elektra Laviniájának tragikus szépségét. Nagyobb csalódást okoz Páger Antal, szereposztásbeli tévedés volt vele megjátszatni Karenint. Egy misztikumba menekülő öreget játszott meg, akiről nehéz elhinni, hogy esztendőkkel korábban Anna igazi férje, szerelmi partnere lehetett. Ez nem volt Tolsztoj keményjellemű, hajthatatlan bürokratája, akit megcsalni erős lelkiismereti harcba került Annának. Talán ez a szereposztásbeli tévedés is csökkentette a dráma hőfokát.

Marcel Achard A bolond lány című vígjátéka a Madách Színház kamaraházában megérdemelten nagy közönségsiker, a Katona József Színházban pedig változatlanul nagy sikere van Jean Anouilh Colombe című színművének.

De az igazi, vitathatatlanul nagy és megérdemelt külföldi siker Sartre Az ördög és a jóisten című drámája a Thália Színházban. Nem először választ jó és bemutatásra feltétlenül érdemes darabot a Thália Színház és nem először bizonyítja be Kazimir Károly, hogy nagyvonalú rendezői munkát végez együttesével.

Sartrenak a középkorban lejátszódó történet csak eszköz arra, hogy érdekes filozófiáját kifejthesse. A négy és félórás játék egy izgalmas vita, amely lankadatlan hévvel szól a jóról és a rosszról.

A dráma cselekménye dióhéjben ennyi:

Götz katonáival a gazdag Worms városát ostromolja. A paptársai életét menteni akaró Heinrich éjszaka titokban elviszi a város kulcsait a hadvezérnek, ugyanakkor felkeresi Götz-öt Nasty pék is, a lázadó kispolgárok vezére, hogy a kegyetlen Götzöt rábírja: kímélje a város lakóinak életét. A hatalmas szópárbajban Götz elhatározza, hogy megváltozik: felhagy a vérontással, az eddigi rosszat felcseréli a jóval, ha eddig a gonoszt, az ördögöt szolgálta, most a Jóistennel szövetkezik, az ő szellemében fog jót cselekedni. Szétosztja a parasztoknak birtokát és őskeresztényi értelemben egy utópista államot alapít. Götz minden jószándékával azonban kudarcot vall. A parasztok maradisága és vakhite lefékezi tetteit, minden és mindenki ellene fordul. Az egykori kényúr hiába sanyargatja testét, rá kell döbbennie arra, hogy nincs isten, de a cselekvő, hívő ember számára azért van mentség és ez a mentség a közösség. A dráma így pozitív kicsengéssel zárul,