Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Bányai Pál és a magyar szocialista regényírás kezdetei
Csanda Sándor Bányai Pál és a magyar szocialista regényírás kezdetei Besztercebányán, 1901. március 24-én született Munels (későbbi nevén: Bányai) Pál, aki a két világháború közti szlovákiai magyar irodalomban a szocialista regényírás úttörő képviselője volt. Életpályája nem volt sima, egyenes vonalú, kortársai főként árnyoldalaira emlékeznek, az író által hátrahagyott életrajzi adatok is ellentmondásosak. Apja jómódú besztercebányai likőrgyáros volt, de ő családjával korán ellentétbe került, s a húszas évek második felében mint a kommunista párt funkcionáriusa Szlovákia számos helységében sztrájkokat és forradalmi tüntetéseket irányított. „Fakó földek" című regényének cseh fordítása előtt azt írják róla, hogy Budapesten, Prágában és Bécsben tanult, s ez utóbbi helyen művészettörténeti tanulmányokat és rajzokat is adott ki. Maga is említi életrajzi megjegyzéseiben, hogy a képzőművészeti akadémia hallgatója volt Prágában, festőnek készült. Ismerősei és barátai (közismert, sőt feltűnő személyiség volt a szlovákiai magyar irodalmi életben) azonban nem emlékeznek egyetlen képére sem. Legtöbben botrányok hőseként tartják számon. Életrajzi adatait kutatva szinte egy modern Balassi Bálintra ismerünk magánéletében; folyton pereskedett a hatóságokkal, családtagjaival s kollégáival is. Konfliktusaiból csak példaként idézünk fel néhányat, az egykorú sajtó alapján, a társadalmi viszonyok és az író személyének jellemzésére. 1928-ban egyszerre több per is folyt ellene hatóság elleni izgatás és államellenes tevékenység címén. Ezek a „bűnök“ azonban marxista szempontból érdemet és erényt jelentenek, mert mint losonci járási párttitkár a munkásosztály és a kommunista párt érdekeiért harcolt, s nem volt olyan pártfunkcionárius, akit akkor ilyesmivel ne vádoltak volna. 1928 áprilisában például a füleki zománcedénygyár sztrájkoló munkásainak gyűlésén azt találta mondani, hogy a kirendelt csendőrkülönítmények is csak a gyáros érdekeit védik, ezért 10 napi elzárásra és 600 korona pénzbüntetésre ítélték. Csetneken pedig a május elsejei beszédében előfordult egy ilyen mondat: „Meg kell dönteni a burzsoázia uralmát, éljen a munkáskormány!“ Ezért négyhónapi fogházra és pénzbüntetésre ítélték, s számos fellebbezés után a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta az ítéletet, amely — tekintettel arra, hogy kommunista szónokok szájából gyakran hangzottak el ilyen kijelentések a parlamentben is — valóban rendkívül súlyos volt. A rimaszombati járásbíróság túlzott szigorúságát és rossz- indulatát talán azzal lehet magyarázni, hogy Bányai csak egyedül és nem elég szabályosán védekezett. A csehszlovák bürokrácia általában enyhébben ítélte el a vádlottat, ha azt ügyvéd védte, aki rámutatott egy olyan paragrafusra vagy körülményre, melyet a vádlott érdekében fel lehetett használni. Csehszlovákia Kommunista Pártjából később kilépett vagy kizárták, s erről a sajtóból egy újabb per kapcsán értesülünk. 1937-ben a kommunista párt népfrontlapjában, a Magyar Napban cikkek jelentek meg arról, hogy Bányai Pál élesen bírálta a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot s főként elnökét, Dr. Orbán Gábort. Orbán erre kizáratta őt a Társaságból, és kijelentette, hogy annak idején az írót sikkasztás miatt zárták ki a kommunista pártból. Ezért Bányai becsületsértési pert indított a Masaryk-Akadémia elnöke ellen, és azt bizonyítgatta, hogy önként hagyta abba párt- funkcionáriusi tevékenységét. Az író és a párt viszonya egyébként a kilépés után eléggé sajátságos módon alakult: bizonyos kölcsönös szimpátia továbbra is megmaradt köztük, egyikük sem akarta kiélezni az ellentéteket, s a pártlap a Masaryk-Akadémiával való konfliktus esetében is inkább Orbánt bírálta. Bányai a pártból való kimaradás után is főként kommunista lapokba, marxista szellemű folyóiratokba írt riportokat, cikkeket, regény- részleteket: a Korunkba, az Ütba, a Magyar Napba, a szlovák Davba és a cseh Tvorbába. A párttal való további kapcsolatára mutat az is, ahogyan első könyvét, a „Felsögaram“ című kisregényt Az Ütban bemutatja a szerhagyomány
