Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - Petrőczi Bálint: Találkozás
Az erdész az ajkára ragadó mosollyal nemet int. — Nem lélegzünk egyformán, szép asszony! Mit csinálnak az egész világon az emberek ugyanabban a pillanatban? Az egész világon! Nem tudjátok? Az egész világon, nemcsak a köztársaságunkban! Az egyik férfi malacságot mond. Az asszonyok a hasukat fogják, úgy nevetnek. — Bolond vagy! — morogja az erdész. — Az idegenek talán okosabbak lesznek! — Ne menj hozzájuk! — kérleli Pista. — Hagyd békén őket! — morogja egy másik. — Miért? ök nem emberek? — duzzog az erdész, s a németek asztalához lép. A vodkás poharat a kezében szorongatja. Némán nézi a turistákat. Látja, hogy az asszony sápadtan összeszorítja az ajkát. — Bocsánatot kérek ... — szólal meg németül. — Maguk németek? — Igen... — válaszolja vidáman a lány, s újabb tréfára várakozva a fakózöld ruhás férfi szemébe mosolyog. — A barátaimnak feladtam egy kérdést, de nem tudnak rá válaszolni. Azt kérdeztem tőlünk, mit csinálnak az emberek ugyanabban a pillanatban az egész világon? Nemcsak a köztársaságunkban, hanem maguknál is, Németországban! Ugyanabban a pillanatban...! Az asszony sápadtan mered az üres tányérjára. A férje a szürke szemét az erdészre emeli. A fiatalember megvetőn pillant a pá- linkaszagú tolakodóra. — Mit csinálnak az emberek az egész világon ugyanabban a pillanatban ... ? — Lélegeznek! — feleli vidáman a lány. Az erdész mosolyogva nemet int. — Nem lélegzünk egyformán, szép kisasz- szony ... Az egész világon, ugyanabban a pillanatban ...! Az öszes halántékú férfi ajka kissé széthúzódik, mintha mosolyogni akarna. Megmozdul a jobb keze... — Alfréd! — figyelmezteti suttogva a rémült asszony. A megmozduló jobb kéz felemelkedik, s az öt ujj a kiugró állát kezdi simogatni. — Nos? — kérdezi az őszes halántékú férfi. Hangját indulat fűti. A tekintete szúr. Az asszony idegesen markolássza az asztal lapját. — Nos?! — ismétli meg támadó kérdését az őszes halántékú férfi. — Menjünk! — áll fel az asszony, s a fiához fordul. — Menj, fizess! A fiú szót fogad. A kocsmároshoz siet. A vidám lány biztatóan néz az erdészre. Nem érti, mi történhetett vele. Mintha megrettent volna valamitől, hátrább lépett, és most megigézetten mered az apjára. — Nos?! Az erdész ajkáról leolvad a mosoly. — Öregszünk... — feleli németül. A lány kacag. Hogy lehet a tréfa csattanóját ilyen komolyan mondani? Az erdész elboruló arca csiklandozza. Még hangosabban nevet. Az apján felejti derűs tekintetét. Az apa — fagyos mosollyal a száján — bólogat. — Igaza van... Az erdész a társaihoz fordul. — öregszünk... Minden pillanatban egyformán öregszünk... — Te vagy a legokosabb ember az egész világon! — kiáltja az özvegy, és biztatja az asztalhoz ülő erdészt. — Most már kiihatod a vodkát! Minden kötelezettség nélkül! Kacag a társaság. A fiatal német valamit kérdezhetett a kocs- márostól, mert az kérdőn néz szét maga körül. Az egyik asztalhoz lép. Akihez szól, nemet int. Az erdészék asztalához siet. Már úgyis eleget ittak, mehetnének már haza! — A fiatalúr faházat szeretne filmezni... — mutat a távozó németek titán. — Ki vezetné el őket Jani bácsi házához? Pista felkapja a fejét. — Egy hétig hagyták lógni a kötélen... — dünnyögi. — Az iskola ablakából láttam . .. A kocsmáros türelmetlenül a szavába vág. — Arra nem kíváncsiak, hogy mit láttál! Siessetek! Ki vezeti el őket Jani bácsi házához? Más faházról nem tudok... — Én... — áll fel dülöngélve Pista. — Egy hétig hagyták lógni a kötélen... — Te csak maradj! — mondja a székét hátracsúsztató erdész, és feláll. — Én mást is láttam ... — morogja, és sietve cigarettára gyújt. A homlokán ráncba szökik a bőre, tekintetét végigfuttatja a társain, és nehéz, súlyos, döngő léptekkel elindul a kijárat felé. Amikor az utcára lép, az asztaltársak felemelkednek, és a fakózöld ruhás férfi után sietnek . .. A falu végére érnek. Oda, ahonnan néhány méternyire az erdő fái emelkednek a magasba. Megállnak az utolsó ház előtt, Jani bácsi egykori faháza előtt. Hégi, feketéllő faház. Az ajtó és az ablak között kis tábla. Emléktábla. Ebben az épületben fogták el negyvennégy decemberében ..., és kivégezték .. . Berreg a kis fiimezőgép. A fiatal német filmez. Az erdőbe vezető utat is filmezi. Az erdész a németek társaságában áll. A barátai vagy tíz lépésnyire mögöttük, figyelik, mi történik a faház előtt.
