Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - Petrőczi Bálint: Találkozás
— Kell is nekem a te szobád, amikor ott az egész erdő! — büszkélkedik az erdész. A kocsmáros a csapszékhez siet. — Csak ne kukorékolj olyan hangosan! — inti az erdészt a telt testű özvegy. — Majd ad neked a feleséged...! Az erdész a szavába vág. — Neki csak én adhatok! — és hahotázva a szomszédja vállára csap. — Igaz, Pista?! Az asszonyoknak csak mi adhatunk! Pista könnyedén bólint. Tizenöt évvel fiatalabb az erdésznél. — Adhatunk, ha adhatnánk... — motyogja. Átkarolja a mellette ülő özvegyet, és simogatja az oldalát. A kocsmáros hozza a sört, hozza a vodkát. Az erdész fizet. Megemeli a vodkás poharát. — Igyuk ki, míg ki nem szökik belőle az erő! Koccintás nélkül isznak. Az erdész figyeli a szomszédját. — Pista! — szólal meg, amikor megelégeli a figyelést. — Tessék ... — Simogatni, azt tudsz! — Ha jól esik ... — De egy valamit nem tudsz! — Azt én mondom meg, hogy mit tud, és mit nem tud! — kacarászik az özvegy. — Azt nem tudhatja, amit én tudok! — fölényeskedik a fakózöld ruhás férfi. — Arra én is kíváncsi vagyok! — dülleszti ki mellét az özvegy. — Akkor figyelj, Pista! — szól az erdész a szomszédjához. — Hozz egy teli és egy üres korsót! Ha megcsinálod azt, amit mondok, én fizetem a sört, még vodkát is adok ráadásul! Ha nem csinálod meg, te fizeted! A harminc év körüli férfi hozza a teli és az üres korsót. Az erdész egy kevéske sört kiönt a korsóból, és ráteszi az üreset. — Ha kiiszod a sört anélkül, hogy érintenéd az üreset, te vagy a nyertes! Az erdész feláll, s úgy figyeli szavainak hatását. Pista tehetetlenül néz az üres korsóra. A társai nevetnek. — Fuss haza, és hozz egy fúrót! — ugratják. — Fúrd ki a fenekét! És tegyél bele szalmaszálat! — Fuss haza, és hozz egy fúrót! — ugratják. — Fúrd ki az üres poharat! Kacagnak. — Na?! — kérdez és biztat egyszerre az erdész. — Egy üveg vodkát fizetek! Egy szürke, nagy személykocsi áll meg a kocsma előtt. Az erdész kinéz az ablakon. Négyen lépnek ki a kocsiból. Két férfi és két nő. Vizsgálgatja az arcukat, ruhájukat. — Idegenek ... — mondja. — Turisták . . . — A szomszédjához fordul. — Na?! Simogatni tudsz, de sönt inni nem tudsz?! — Simogatni a fiam is tud! — neveti el magát az egyik férfi. — Épp tegnap láttam öt a kert alján ... Belép a négy idegen. Elöl az őszes halántékú férfi, mögötte a felesége és lánya, hátul a fiatalember. Körülnéznek, hová is ülhetnének le? Csak az erdészék szomszédságában foglalhatnak helyet. Ketten ülnek az asztalnál. — Gyertek hozzánk! — szól a két férfihoz az erdész. — Hadd üljenek le az idegenek . . .! A két férfi átadja a helyét. — Danke... — mosolyodik el az őszes halántékú, jól megtermett férfi, és int a feleségének. — Gyertek, üljetek le ...! — Németek... — szólal meg halkan az erdész asztalához ülő idősebbik férfi. — Jani bácsit az iskola előtt egy hétig hagyták lógni a kötélen! — morogja Pista. — Tanulni sem tudtunk, állandóan kinéztünk az ablakon... — Most ne politizálj! — formed rá az erdész. — A söröddel törődj! Hogy iszod ki?! A németek házikolbászt, falusi kolbászt szeretnének enni. A kocsmáros valamit tud németül. Vakargatja a halántékát, összeszedi vérszegény német tudását. — Négy adag kolbász és négy sör... — ismétli meg a rendelést az őszes halántékú német. — Nur... — szólal meg akadozva a kocsmáros — csak turista szalámit adhatok ... — Házikolbász nincs? — kérdi a fiatal német. — Adj a sajátodból! — morogja a kocsmáros háta mögött az erdész. — És hogy számoljam el, azt nem mondanád meg? — fordul hátra a kocsmáros. — Ahogy akarod! Nem látod, milyen kocsival jöttek?! A kocsmáros kinéz az ablakon. Méregeti a szürke Mercedest. — Moment... — szól a németekhez, és a csapszékhez siet. Valamit súg a feleségének. Az asszony a kötényébe törölgetve a kezét kimegy. A kocsmáros sört csapol, és pillanatok múlva négy korsó sört tesz a németek asztalára. — Eine moment... — biztatja az őszes halántékú németet. — Mindjárt lesz kolbász ... — Mit hallgattok, az istenteket?! — mordul a társaira az erdész. — Sosem láttatok németet ?! — Jani bácsit egy hétig hagyták lógni á kötélen...! — suttogja Pista elkomoruló ábrázattal. — Gyerek voltam akkor ...
