Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
Csak annyit tudok, hogy állítólag közel állt a kommunistákhoz és rokonszenvezett Castróval. Ha ön érkezett volna Dallasba, ellenőrizte volna-e a rendőrségnél, mi a helyzet az effajta emberek körül? Természetesen. Ha tudta volna Oswaldról mindazt, amit az FBI tudott, megfigyelés alá helyeztette volna arra az időre, amíg az elnök Dallasban tartózkodik? Ha nem tehettük volna meg mi magunk, megkértük volna rá a helyi rendőrséget. Figyelmeztették-e egyáltalán Dallasban a Titkos Szolgálatot, milyen információk állnak az illetékesek rendelkezésére Oswaldról? Nem tudom. Ügy értettem a dolgot, hogy nem. A dallasi rendőrségnek sem volt, gondolom, Oswaldról semmi adata. Nyilvánvaló tehát, hogy Oswald nem állt megfigyelés alatt? „Ügy látszik.“ Ügy is volt. Jesse Curry, a dallasi rendőrség főnöke mondta egy nappal a merénylet után egy televíziós beszédben, hogy „Oswald nincs feltüntetve egyetlen listán sem, amely a gyanús dallasi személyeket tartalmazza“. (Associated Press). A helyi rendőrséget tehát az FBI nem tájékoztatta. (Az, hogy mit tudhattak róla az FBI emberei, akár hivatalosan, akár nem hivatalosan, nyilván más kérdés.) S a Titkos Szolgálat? Az FBI washingtoni központja később megerősítette, hogy a gyanús személyek jegyzéke, amit a Titkos Szolgálatnak átadott, „nem tartalmazta Lee H. Oswald nevét“, és hogy Oswald nem volt Kennedy elnök dallasi látogatása idején (még) az FBI ellenőrzése alatt (sem).“ Indokolás: az FBI „hónapokig tartó vizsgálat után megállapította, hogy Oswald nem kém és nem szabotőr“, ami állítólag „a két kizárólagos eset, amellyel az FBI az alapszabályzat szerint foglalkozik“. (Nation, 1964. január 27.) Ez azonban túlontúl formális érv ahhoz, hogy meggyőző lehetne. Egyébként mások, bár nem állnak messze a FBI-tól nyíltabbak voltak. Lonnies Hudkins kinyomtatott újévkor a Post című houstoni lapban egy riportot Dallasból, s azt írja, hogy egy helyi „deputy sheriff“ egyenesen megmondta neki: „Csak nem jutna eszébe, hogy megfigyelés alá helyezze a saját hívómadarát“. Hudkins említette ezt Henry Wade, az ügyész előtt, aki maga is az FBI-ban dolgozott, s az így válaszolt: „Lehet, hogy igaz, de ha igaz volna is, a nyilvánosság soha nem fog tudni róla.“ Valamit azonban mégis megtudott már. Az FBI tehát közölte, hogy „az elnök látogatása idején“ nem állt Oswald a szervezet megfigyelése alatt. És azelőtt? Jesse Curry 1963. november 23-án a már idézett televíf zióbeszédben még többet is mondott: „Az FBI kivizsgálta Oswaldot körülbelül egy héttel ezelőtt, és nem tájékoztatta róla a dallasi hivatalokat — bár máskor ezt rendesen megteszi.“ Curry ugyan még azon a napon visszavonta a kijelentését, de elég különös módon: „Tegnap este valaki azt mondta, nem is tudom már, kicsoda, hogy az FBI kihallgatta Oswaldot. Nem akarom azt a benyomást kelteni, mintha az FBI-t vádolnám, hogy nem hajlandó tájékoztatni engem, vagy együttműködni velem.“ (Reuter, 1963. november 23.) Az eredmény az Associated Press-nek ez a jelentése volt: „A dallasi rendőrség főnöke, Curry, közölte szombaton, november 23-án az újságírókkal, hogy az FBI ügynökei körülbelül 14 napja kihallgatták Oswaldot. Dallasba állítólag semmit nem jelentettek: sem a kihallgatásról, sem Oswald ott-tartózkodásáról. Curry állítólag nem érti, miért nem tájékoztatta az FBI a dallasi rendőrséget (előre). A kihallgatásról az FBI ügynökei állítólag csak utólagosan tájékoztatták Curry-t — amikor Oswald már börtönben volt. De később sem közölték vele, mit állapítottak meg a kihallgatás során, s azt sem, vajon jelezte-e a kihallgatás; hogy Oswaldnak megfigyelés alá kellett volna kerülnie." Erre jött a FBI washingtoni központjának nyilatkozata, amely tagadta, hogy a szervezet ügynökei „nemrég" kihallgatták volna Oswaldot. Csakhogy már késő volt: a sírok egymás után nyíltak meg. Az FBI közölte, hogy „ügynökei néhányszor összejöttek Oswald-dal miután visszatért a Szovjetunióból“. (New Yors Times, 1964. január 27.) Ugyanakkor viszont az állította^ hogy „az utolsó beszélgetésre 1963. augusztus 10-én került sor" (ugyanott). Ez-e viszont a színtiszta igazság, „dér Wahrheit letzter Schluss?" Egy riporter, Joseph C. Golden, közzétett 1963. december 8-án a Philadelphia Inquirer című lapban egy
