Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
aki a June Lee nevet kapta. Május 24-én megújította az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége Oswald útlevelét, és kölcsönzött neki 435 dollárt az útra visszafelé. 1962. június 13-án megérkezett az Oswald házaspár a kislánnyal együtt New Yorkba. (1963. december 1-én átadta Dobrinyin szovjet nagykövet, saját kezdeményezésre, Dean Rusk amerikai államtitkárnak az Oswald Szovjetunióbeli tartózkodására vonatkozó konzu- láris iratokat). Otthon: A visszatérés után a család néhány héten át Oswald anyjánál lakott Fort Wortben. Ebben az időszakban mindjárt 1962. júniusában — három napon át diktálta feljegyzéseit Oswald egy dallasi gyorsírónönek, Pauline Bates-nek, egy könyvhöz, amely a Szovjetunióban nyert tapasztalatairól szólt volna — olyan jegyzeteket, amelyek tartalma élesen szovjetellenes volt. Munkát is keresett, de sokáig hiába. (Miért? Mert a Szovjetunióba menekült, mondja az anyja.) Aztán a hegesztőknél kapott munkát, de hamarosan elbocsátották. (Miért? Nyilván ugyanabból az okból.) A hajsza a munka után folytatódott. Milyen eredménnyel, nem teljesen világos, annyit azonban tudnak, hogy bizonyos ideig az egyik dallasi cinkografusnál dolgozott Oswald. 1963. februárjában megismerkedett Marina Oswald Ruth Rain dallasi asszonnyal, aki elvált a férjétől, és a saját házában élt két gyermekével. (Márciusban „A Hidell“ vett egy karabélyt, és április 10-én állítólag Oswald azzal kérkedett a felesége előtt, hogy rálőtt az egykori Walker tábornokra, a szélsőséges texasi fasiszta jobboldal egyik vezetőjére.) Május 9-én kibéreltek Oswaldék egy egyszobás lakást New Orleansban, azonban ott sem volt szerencséje: talált munkát, de csak két-három hétig volt alkalmazásban. Ennek ellenére június 24-én beadott egy útlevél iránti kérvényt háromhónapos tartózkodásra Anglia, Franciaország, Németország, a Szovjetunió, Finnország, Olaszország és Lengyelország területére. Az útlevelet rögtön másnap megkapta. Egyébként New Orleansban igen ellentétes dolgokat művelt: júliusban az Egyesült Államokban működő kubai ellenforradalmi diákszövetség tagjának, Carlos Bringuier-nak azt az ajánlatot tette, hogy mint az amerikai tengerészgyalogság egykori tagja, Cépezni fogja a kubai emigránsokat az inváziós hadmozdulatok technikájában; néhány nap múlva Bringuier rajtakapta, hogy az utcán röplapokat osztogatott a forradalmi Kuba érdekében; összeverekedtek, és mindketten a bíróságon kötöttek ki, ahol Oswaldot 10 dolláros büntetéssel sújtották, rendzavarásért; augusztus 21-én a WSDU rádióállomáson a Fair Play for Cuba nevű liberális amerikai szervezet New Orleans-i fiókjának titkári minőségében beszélt — bár a szervezet New York-i vezetésének képviselői később kijelentették, hogy semmi ilyen funkciót nem töltött be — és egy interjúban „marxistának, de nem kommunistának" nevezte magát. Szeptember 23-án Marina a lányával átköltözött Irvingbe, Pain asszonyhoz. Szeptember 27. és október 3. között Oswald Mexikóban volt: meglátogatta a kubai és a szovjet nagy- követséget, mindkettőben vízumot kért, s mindkettőben megtudta, hogy a döntésre, amit csak a havannai és moszkvai központi hivatalok hozhatnak meg, hosszabb ideig várnia kell. Október 4-én vagy 5-én Oswald megjelent Dallasban. Október 15-én Pain asszony közbenjárására helyett kapott a Szilfa utcai tankönyvraktárban; raktári kezelő lett; fizetése: 1,25 dollár egy órára. Október 20-án megszületett második lánya, Rachel. FBI és ISA A környezetére Oswald különféleképpen hatott. Néhány tanítója, iskolatársa, ismerőse (barátja, úgy látszik nem volt) rokonszenvesnek találta; talán kíváncsi természete és összeférhetetlensége tetszett nekik, talán a bátorsága és keményfejűsége hódította meg őket; az idősebbek eleinte sok mindent a fiatalság rovására írhattak. Másoknak viszont ellenszenves volt a türelmetlensége és állhatatlansága (ez valóban rossz kombináció), zárkózottságában társadalomellenességet láttak, összeférhetetlenséget, görcsös törekvést, hogy elkülönítse magát néha egyfajta fennhéjázást, a nagyvonalú tervek mögött felfedezték a könnyelműséget, az önzést, sőt a hozzá legközelebb álló emberekkel szemben a kegyetlenséget. A benyomások tehát nagyon különböztek egymástól, s nyilván nemcsak azért, mert nem voltak hasonlóak, akik figyelték és ítéletet mondtak róla: az életrajz sok mozzanata és egy csomó apró történet, amelyre ez vagy az az ismerőse utólagosan visszaemlékezett, arról tanúskodik, hogy ezek az ellentétek benne is megvoltak.
