Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - Szabó Béla: Steiner Gábor (regényrészletek)

események is hozzájárultak. így például, amikor Sándor, a nagy nőcsábász, göndör, jól - fésült fürtjeivel táncra kérte Margitot, aki minden köntörfalazás nélkül kijelentette, hogy nem megy. Esze ágában sincs mással táncolni, mint a vőlegényével ... és úgy véli, Sándor is helyesebben teszi, ha a menyasszonyánál marad. Valamennyien hangosan felnevettek, különösen a menyasszonynak, Ilonkának tetszett ez a „bemondás“, már úgy is kínozta a féltékenység, mert Sándor gyanúsan sokat foglalkozott Margittal. Ezt Gábpr is észrevette, tudta, hogy ellenállhatatlan lényével most is hódítani akart. Hát nem sikerült; férfias büszkeség dagasztotta a keblét. Most már nem bosszantotta, hogy Margit vőlegényének nevezte, hálás volt neki. Megmentette egy igen kínos helyzettől. Ha Margit elmegy Sándorral táncolni, akkor kénytelen lett volna Ilonkát felkérni, aki egy fejjel magasabb nála. A vendégeknek lett volna min mulatniuk. Hideg borzonc(ött végig a hátán, mert hiú volt, különösen zavarta, ha valaki alacsony termetét szemelte ki a gúny célpontjául.

A következő táncnál Margit kezdte a suttogást:

— Szép lány ez az Ilonka.

— Szép, de nekem nem tetszik.

— Aranyos vagy, Gáborkám. Most már megmondhatom, azért nem mentem Sándorral táncolni, mert nem akartait), hogy ölelgesd Ilonkát. Nem tűrném, tudod?!

— Ugyan! — nevetett.

— Botrányt csapnék.

— Ne bomolj, te!

— Mit tegyek, ha ;olyan nagyon kedves vagy nekem?

És keringőztek, és lebegtek, tekintetük egymásba mélyedt, és Gábor felfedezte, hogy Margit szép, nagyon szép, a legszebb ... és Margit tovább suttogott. Azt mondta, szívesen hagyná magát egész éjjel így ringatni...

És úgy volt, ahogy kívánta. Azzal ment fel Gáborral Zsigáék lakására, hogy csak meg szeretné nézni, hogyan laknak a barátai, és ott maradt hajnalig. Akár a táncban — noha Gábor vezette, az igazság az volt, hogy ő irányította Gábolr lépteit, ő teremtette meg a kísérő zene és a mozdulatok közti összhangot —, itt a lakásban is minden úgy történt, ahogy kívánta. Az összhangban nem volt hiba. Gábor azon az éjjelen értette meg, hogy az ég meg a föld, a tavasz, a zöld, kék, meg a piros, a nyár meg az ősz, meg a tél, a kéz és a láb, az agy meg a szív és Margit, mind elválaszthatatlanul egybe tartozik.

Hajnalban Margit már teljesen fel volt öltözve. Gábor ágyán ült, egyik kezében az ernyőt

szorongatta, a másikkal ébresztgette, gyöngéden az arcát simogatta.

— Haza kell mennem — szólt.

Gábor nem válaszolt, szótlanul leszállt az ágyról, gyorsan magára kapta ruhadarabjait. Ütra készen állt. Margit karon fogta, és elindultak a hűvös utcákon. Egyikük sem szólt, mindketten úgy érezték, hogy elmondtak egymásnak mindent. A tavaszi hajnal szürke hűvössége férkőzött közéjük, és a gond, mint a dudva, mélyre kezdte ereszteni a gyökereit. Annyira el voltak foglalva a saját gondjaikkal, hogy elfelejtették megbeszélni a legközelebbi találkozást. Míg Gábor józanul a következményekre gondolt, hogy mi lesz ezután, addig Margit rettegve arra gondolt, sikerül-e minden feltűnés nélkül bemásznia az ablakon, ahogy azt tegnap tervezte, amikor fejfájásra hivatkozva a szobájába vonult, és az ágyát úgy rendezte el, hogy távozásáról senki se szerezzen tudomást. Sikerült, úgy került vissza az ágyba, hogy nővére, akivel egy szobában aludt, érkezését éppúgy nem vette észre, mint távozását. Margit nyugodtan és boldogan húnyta álomra a szemét, délig aludt egyfolytában, a családtagok lábujjhegyen jártak a szobában, nehogy felébresszék, hisz tegnap fejfájással aludt el.

Margit, amikor már túl voltak a mézeshetek édességén, és bizonyosra vette, hogy állapotos, s később is, amikor sem a testvérei,, sem szülei előtt nem titkolhatta többé helyzetét, nyugodt maradt. Higgadt, mondhatni józan elszántsággal vívta harcát Gáborért. Nem használt sem a rábeszélő szép szó, sem a fenyegetés, magzatától nem engedte magát megfosztani. Tudta, hogy ez a legerősebb fegyvere, és szégyenen, megaláztatáson túl ragaszkodott hozzá. Margitnak ebben a harcában két szövetségese volt, az egyik Fancsi, Gábjor nővére, a másik Erzsi, Zsiga felesége. Zsiga viszont barátja mellé állt. Gábor és Erzsi tudta nélkül többször külön tárgyalt Margittal, hogy gondolja meg, mit csinál, ismeri Gábort, tudja, nem lesz boldog mellette, csak tönkre fogja tenni az életét. Gábor maga is kérte ... könyörgött Margitnak, hogy hagyjon fel makacsságával, de mindez mit sem használt, Margit kitartott a maga igaza mellett. Azt mondta, a gyermek az övé, és vállalja akkor is, ha Gábor nem veszi feleségül. Zsigának pedig azt mondta, hogy Gábort megismerkedésük első pillanatától szereti, ragaszkodik hozzá,, ennek számos tanújelét adta, és ha Gábor mégsem veszi el, akkor legalább a gyerek maradjon meg neki. Örák hosszat ült felváltva, hol Erzsinél, hol Hirschnénél, és tárgyalta az újszülött körüli teendőket. A születendő gyér-