Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
Ezek ugyanis sokkal de sokkal mélyebben rejlenek. A néger mozgalmak mostani fellendülése lehetővé tette az amerikai Dél iparosítását. A négerek kiemelkedtek a falun uralkodó félfeudális viszonyok közül, ahol, mint a föld bérlői, teljesen a nagybirtokosok hatalmában voltak, és feljöttek a városokba, ahol munkásokká lettek. Itt jobban együtt voltak, köny- nyebben szervezkedhettek, fokozatosan megtalálták az utat a szakszervezetekbe és az értelmiség felé. Ez nagy, lényeges haladás volt — de megvoltak a maga korlátai. Ha ecj,v néger feljött a városba, rendszerint semmi mást nem hozott magával, mint a kétkezi munkára való készséget. Nem maradt számára más, mint a legdurvább munka, napszámosság, vagyis a minősítetten munka — és pont ettől fosztja meg őt^napról napra a technikai haladás. Először a mezőgazdaság gépesítése indította el ezt a folyamatot, azután a nyersanyag- és tüzelőanyagbázis eltolódásai, amik a szén- és ércbányák hagyományos területeit „gazdasági sivataggá“ változtatják; most pedig az automatizáció szorítja ki őket a foglalkozásból ott, ahol különben mindeddig gazdasági fellendülés uralkodik, — az ipari városokban, elsősorban a kohó- és gépipar központjaiban. Ez az alapvető probléma. Kilenc évvel a Legfelsőbb Bíróságnak a fekete és fehérgyerekek külön iskoláiról szóló döntése után a néger tanulóknak csupán tizedrésze jár délen és az úgynevezett határmenti államokban olyan iskolákba, ahol fehér gyerekek is tanulnak — és nyolc „mély“ déli államban csupán a néger gyerekek egytizede. Először ez — másodszor pedig: a statisztika szerint viszonylag két és félszer több néger család nyomorog, mint fehér. A két kulcsfontosságú tény között okozati összefüggés van, s ezt Amerika most tudatosítja. „Az amerikai néger“, írta James Reston a New York Times-ban „előnyöket szerez jogi szempontból, de egyre inkább elmarad gazdasági szempontból. Megkapja lassan a jogait, de nem jut hozzá az elektronikus számológépek ■ korszakában szükséges minősítéshez. Több lehetőséget kap a minősítetlen munkát illetően, de ugyanezt el is veszi tőle az újfajta úr, az automata gép“. Ezt egy fehér újságíró írta, — hallgassuk most meg, mit mondott egy fekete szakszervezeti vezető, mégpedig az egyetlen néger az AFL-CIO huszonhét alelnöke közül. A neve A. Philip Randolph, és már sok év óta ő a hálókocsik személyzete szakszervezeti szövetségének az elnöke (Sleeping Car Poters’Union). Az V. kongresszuson elmondott beszédéből idézte a The American Federationist ezt a figyelmeztetést: „A néger egy mély gazdasági válság szorításában vergődik. A fekete amerikaik tömege ma gazdasági szempontból viszonylag ugyanolyan helyzetben él, mint élt a Nagy Válság „mélypontján“... A néger munkás lép egyet a társadalmi és politikai egyenlőség felé, de gazdasági helyzete a többiekéhez viszonyítva rosszabbodik, vagy stagnál... Ez a paradox helyzet kétségbeesésbe és a kilátástalanság érzésébe kergeti a néger munkásokat — ez viszont elégedetlenséget és harcias szellemet szül, s ez jellemzi a polgári jogokért folyó forradalmi mozgalom jelenlegi szakaszát. Ez a harcias szellem nem apad el. Legutóbbi sikereinek a polgári jogok területén legnagyobb részt azon a gazdasági haladáson alapulnak, amit a négerek — a munkásság segítségével — a negyvenes években és az ötvenes évek elején tettek meg. Félek, hogy ezektől a sikerektől megfoszt minket az a gazdasági pangás, amely 1953-tól sújtotta a néger lakosságot. Ebben a gazdasági háttérben kell látnunk a forradalom egy csomó olyan vonását, amely érhetetlennek és túlzónak látszik. De nem szabad megengednünk, hogy a munkás- mozgalmat nevetségessé tegyék, akik teherautók elé fekszenek, darukra kúsznak vagy más, úgynevezett extrémista akciókat kezdeményeznek ... Ha a harcias szellemű négerek magatartása meg is zavar sok fehér amerikait, nem lenne szabad megzavarnia a munkásságot... Az automatizáció megszüntet sok tízezer minősítetlen vagy félig minősített munkaalkalmat, amely hagyományosan épp a négerekre várt. A sokszázados üldözés és kizsákmányolás megakadályozta a négereket abban, hogy műveltséget szerezzenek és felkészüljenek azokra az új, minősített munkakörökre, ahova most munkaerőt keresnek. Ezért van az, hogy minden negyedik állandó munkanélküli dolgozó néger, (bár a lakosság számát tekintve csupán minden kilencedik amerikai polgár néger — D. P.)... A négerek ott rekednek a négerek slum-jaiban és gettóiban, míg a fehér bőrű munkások, mivel jobban megy a soruk, a kellemesebb külvárosokba költöznek... A legnagyobb városokban a lakás és az iskola szempontjából a négerek és a fehérek egyre távolabb kerülnek egymástól... Nehogy megtévedjetek, testvéreim: a négerek elidegenednek a munkásmozgalomtól, és egyre inkább elidegenednek... A munkások és a feketék egysége, amelyre nagyobb szükség volna, mint ezelőtt bármikor, megbomlik. Ennek oka pedig nem csupán a szakszervezetek egyrészében megnyilvánuló faji megkü
