Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
amivel állítólag Kennedyt megölték, és mikor beszél pisztolyról, amelyből Tippitre tüzeltek. Ezzel összefügg egy további pontatlanság is. Figyeljék meg, hogy Charles Brown egy két kézen és arcon végzett próbáról beszélt, Wade viszont, csak a két kezet említette. Itt megint ügyelnünk kell minden szóra. Az első esetben azt kell a próbának megállapítania, hogy lőtt-e Oswald a puskából (az ugyanis a lövés pillanatában rendszerint az archoz simul), a másodikban pisztolyról van szó (ennél csak a két kéz jöhet számításba). Wade azonban ezt a különbséget nem magyarázta meg — és ezzel kitért a beismerés elől, hogy az arcon végzett paraffin-próba eredménye negatív volt. Ez az eredmény ugyanis arról tanúskodik, hogy Oswald a puskából nem lőtt. A lövéssorozat öt, legfeljebb öt és fel másodpercig tartott. Vajon képes-e egyetlen személy ilyen rövid idő alatt három lövést leadni (a karabély nem önműködő fegyver: a második és harmadik lövés között a lövésznek ki kell nyitnia a závárt, aztán hátrahúzni és újra betolni) és háromszor (vagy legalább kétszer: a New York Times 1964. június 31-i száma szerint állítólag elkerülte a célt) eltalálni egy mozgó célpontot — erről eltér a szakemberek véleménye. Egyesek tagadják (a Washington Post 1963* november 24-én idézi Bili Deecker dallasi sherifet, aki szerint „lehetetlen volna három lövést kevesebb mint húsz másodperc alatt leadni“), mások egyetértenek az ügyészei (New York Herald Tribune 1963. november 28: amit Oswaldnak tulajdonítanak, Michael Roth, a clevelandi rendőrigazgatóság hadnagya megtette — távcső nélkül, de mozdulatlan céltáblára lőtt). Mindnyájan megegyeznek viszont abban, hogy az ilyen rendkívüli teljesítmény hosszú és állandó gyakorlást igényel. A U. S. News and World Report (lásd az 1963. december 19-i számot) így összegezi az indokokat: „Egy tizedmásod- perc alatt, amíg egy 6,5 mm átmérőjű lövedék 250 lábnyira repül, közel két lábnyira kerül ki egy óránként 12 mérföldes sebességgel mozgó célpontot. A lövésznek tehát a célpont „elé“ kell céloznia — ellenkező esetben végképp elszalasztaná... Ha tehát az elnök kocsija csak tizenkét mérföldes óránkénti sebességgel haladt, nem volt a szakértők véleménye szerint a gyilkos pontossága tüneményes, de határozottan nagyobb, mint amilyen a tengerészgyalogság bármelyik jó lövészétől várható volna (ott tanult Oswald lőni — D. P.), amennyiben nem őrzi meg az elért pontosságot állandó gyakorlással. Tehát mindenképpen gyakorlat, kell. De kövessük végig az amerikai hetilap érvelését: „A szakemberek úgy látják, hogy ha az elnök kocsija legalább húsz mérföldes óránkénti sebességgel haladt volna, egy háttérben leselkedő lövész számára túlontúl nehéz probléma lenne az „időkülönbség“. Az eredeti jelentések szerint azonban a gépkocsi 25 mérföldes óránkénti sebességgel haladt (New York Times. 1963. november 23.), éa később 12—15 mérföldes sebességet emlegettek (Tifne 1963. december 6.). Még ha a riporterek tévedtek is eleinte néhány mérföldet, mindenképpen kérdéses, hogy a gyilkosnak, aki háromszor, vagy legalább kétszer egymás után eltalálta a megadott sebességek egyikével mozgó célt, nem kellett-e valóban „tüneményes“ pontossággal lőnie. Hiszen az Associated Press szerint (egy 1963. november 23-i tudósítás) „maga a rendőrség is azt a nézetet vallotta eredetileg, hogy gyilkosként vagy gyilkosokként hivatásos bűnözőket béreltek fel a merényletre: egy elnök elleni gyűlölettel telített paranoiás beteghez viszonyítva a gyilkosság végrehajtása túlontúl hidegvérű és pontos volt.“ Valószínű-e, hogy ezzel a „hívatásos“ hidegvérűséggel és pontossággal rendelkezett volna L. H. Oswald, legalább a céllövésben, 1963. november 22-én, aki 1957 januárjában fejezte be a katonai alapkiképzést, utána főleg a radar kezelését tanulta a tengerészgyalogság kötelékében, hazatérése előtt — amint a Warren-bizottságnak Nelson Delgado mondta, aki vele együtt szolgált — „olyan hitvány lövő volt, hogy az már nevetséges“, katonai szolgálata alatt utoljára 1958 szeptember elején lőhetett, a puskát csak 1963. márciusában vásárolta (ha vásárolta), és olyan ritkán volt a kezében (ha volt is valaha egyáltalán a kezében), hogy Ruth Pain, akinek a garázsában állítólag rejtegette, fogalma sem volt a létezéséről? Különben is: bent tartózkodott-e egyáltalán Oswald a merénylet idején a helyiségében? Azaz ott, ahonnan állítólag a lövéseket leadták? Nem egészen biztos. Két amerikai lap, a New Yord Herald Tribune és a New York Journal American közzétett 1964.
