Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom hagyományai
Illés Béla (a kommunista Kassai Munkásba írtak), Kassai Géza, Gábor Andor, Balázs Béla, Antal Sándor, Barta Lajos és sokan mások. Az emigránsok adták ki Csehszlovákiában Tűz címen az első színvonalas kulturális folyóiratot Gömöri Jenő szerkesztésében, 1921- től 1923-ig. A lap egy-egy számát felváltva Pozsonyban vagy Becsben állították össze. A folyóirat célkitűzései közé iktatta a csehszlovák—magyar kulturális közeledés eszméjét, s számos fordítást közölt a cseh forradalmi lírából. A havonként, majd hetenként megjelenő folyóiratnak voltak kommunista munkatársai is, de már első számában bemutatta Mécs László papköltőt, a szlovákiai magyar klerikalizmus lírikusát, s általában a legkülönbözőbb felfogású írók alkotásait közölte. A kommunista emigrációt az állampolgári jog megtagadásával néhány év alatt kitiltották Csehszlovákia területéről, az itt maradt emigránsok egy része pedig egzisztenciáját féltve, a cseh burzsoázia kiszolgálójává vált. A jelentősebb emigráns írók kétségtelen érdeme, hogy itteni tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a szlovákiai magyar irodalom fokozatosan felülemelkedjék a • provinciális és dilettáns színvonalon. Ady kortársa, a nagyváradi Antal Sándor a haladó szellemű publicisztika és irodalomkritika egyik úttörője. Benjámin Ferenc, a Magyar Tanácsköztársaság egyik ismert költője, szocialista líráját fejleszti tovább a csehszlovákiai körülmények között. Kaczér Illés egyike lett az első köztársaság legtehetségesebb és legképzettebb magyar epikusainak. Barta Lajos neve pedig ott szerepelt valamennyi haladó folyóiratban és vállalkozásnál. A fel- szabadulás óta is nálunk maradt Sas Andor a haladó irodalomtörténet és történelemtudomány, Forbáth Imre pedig a szocialista-mo- dernista líra fejlődését segíti elő. A szocialista irodalom következetes terjesztői a csehszlovákiai magyar kommunista lapok és folyóiratok voltak. A leghosszabb életű kommunista lapot, a Kassai Munkást (később: Munkás) még 1907-ben indította a szociáldemokrata párt felső-magyarországi szervezete. Már a monarchia idején is a leghaladóbb hetilapok közé tartozott, a tanácsköztársaság korában pedig napilappá vált. 1923-tól 1930-ig újból mint napilap, majd pedig megszűnéséig (1937) hetilapként jelent meg. A huszas években Surányi Lajos, Seiden Ármin, Kassai Géza szerkesztették. A lap először mutatta be a magyar olvasóközönségnek az új szovjet irodalom és a cseh szocialista irodalom termékeit. A kommunista emigráns írók közül legtöbbet Gábor Andor (többszáz szatírát) és Illés Béla írt a Munkásba. A hazai írók közül munkatársai voltak Fábry Zoltán és Juhász Árpád. Az első kommunista szellemű csehszlovákiai magyar kultúrpolitikai folyóirat a Fábry Zoltán szerkesztette Az Üt 1931-től 1936-ig jelent meg. A havi folyóirat tartalmát és formáját tekintve hasonlított a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapácshoz, Csehszlovákiában pedig a cseh Tvorba és a szlovák Dav számítottak testvérlapjainak. Az Ot kulturális kérdéseken kívül gazdasági és politikai problémákkal is foglalkozott, sőt az utóbbiak aktualitásuk miatt általában előtérbe kerültek. Igen kedvelte az ún. dokumentumirodalmat, melynek lényege az, hogy a munkások maguk beszélnek nehéz életükről, bajaikról, s ezt a folyóirat szerkesztői riportszerű formában, nevük feltüntetése nélkül írják meg. Az Útban rendszeresen közöltek marxista-leninista szellemű kritikát a különböző burzsoá és kispolgári kulturális nézetekről. Különösen fontosnak tartjuk a lapnak a csehszlovákiai magyar baloldali értelmiség szervezetével, a Sarlóval való kapcsolatát, amelynek vezetője, Balogh Edgár, a legaktívabb szerkesztők közé tartozik. Az Ot helyet biztosított a sarlósok cikkeinek, elvi bírálataival pedig elősegítette a mozgalom fejlődését. Utolsó számai a népfrontpolitikát népszerűsítették. A legnépszerűbb magyar kommunista napilap az Ostravában megjelenő Magyar Nap volt (megjelent 1936-től 1938-ig). Moskovics Kálmán (Kálmán Miklós álnéven) és Ferencz László szerkesztették Nágel Endre, Szekeres György, Bethlen Oszkár, Vass László közreműködésével. Ez az ügyesen szerkesztett, olcsó napilap a népfrontpolitika jegyében indult, s munkatársa volt szinte kivétel nélkül valamennyi következetes csehszlovákiai magyar szocialista író és művész: Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Morvay Gyula, Bányai Pál, Vass László, Lőrincz Gyula, később Révai József is. A Magyar Nap kritikai rovatában kísérlet történt a magyar irodalmi hagyomány marxista átértékelésére. Széles teret biztosított a lap a szovjet irodalom propagálásának, szovjet irodalmi alkotások közlésének, s a csehszlovákiai és magyarországi haladó írók (pl. a Márciusi Front képviselői) műveinek. A kormányt támogató aktivista napilapok közül elsőként A Reggel jelent meg 1922-ben Érsekújvárott. Szerkesztését később Komáromba, majd Pozsonyba helyezték át, s itt szűnt meg 1933-ban. A lapot agrárpárti és szociáldemokrata politikusok és nagyrészt Magyar- országról emigrált publicisták szerkesztették: Kasztor Ernő, Surányi Géza, Paál Ferenc, Szántó Hugó, Páll Miklós, Schulz Ignác, László Ernő, Békefi Sándor. A lap határozottan prog
