Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - Lehocky Teréz: Askaloni boszorkányok
Lehocky Teréz ^osxorlcányolc Simon ben Shetah lassan lépdel föl a Beth’din ha’gadol lépcsőjén. A templom külső, kockaköves csarnokában, a Liskath ha’gasith széltől védett helyén tartja meg a tárgyalást a nyolcvan askaloni boszorkány ügyében. A levegőben valami bánat leng, talán az teszi, hogy Goath dombjáról idehallik egy messzi kürt panaszos hangja: a halni induló faleveleket siratja, vagy a szikladóm rongyba öltözött vádlottait, ki tudja. Egyedül a kevély farizeus, aki húga helyett ma a Nassi tisztében mond ítéletet, látszik kérlelhetetlennek. Mióta Salminun nevében megkaparintotta a hatalmat, olyan lett, mint a bibliai szörnyeteg, akitől a próféták is ijedeztek. Egészen el van bűvölve magától. Nincs vita, ellentmondás, csak a háta mögött mernek meggyávultan morogni, mint a kutyák. — Bocsássátok be a tanúkat! — parancsolja. A shőfetszolgák beterelik őket. — Esküdjetek meg, hogy csak a színtiszta igazat valljátok, és semmit el nem hallgattok! Elmorogják a szokásos formulát. Aláh! Simon azonban rájuk dörög. — Aláh! Nem kell nekem ez a kalmárkodó „bizisten“, azt mindenki naponta többször is elmondja, még akkor is, ha valakit rá akar szedni. — Hozzátok ide az áldozati állatokat! Ma véráldozat lesz, ez emeli a tanúzás fényét, és rettenti meg azt, aki hazugságra vagy szépítgetésre vetemedne. A szolgaléviták behozzák a Bárány-kapu medencéjében megmosdatott, hibátlan borjúkat. A bőgő konok állatokat az oltárhoz kell vonszolni, Simon a fejükre helyezi kezét, és bort önt rá. Mikor megfordul a hívők felé, hogy karjait az égnek emelve imádkozzon, meglátja a fiát, Sirachot. Egy pillanatig tétovázik, gyengeség, akarattalanság bénítja a karját, hogy fölemelje a széles, hosszú kést, és sorjába az állatok szügyébe döfje. Az téríti magához, hogy a fali kemencéből már gomolyog a füst, és a szolga tömjént vet rá. Nem is elszántsággal, inkább dühvei vegyes kétségbeeséssel lát a teendőinek. A kőoltár lépcsőin kiterítve feküsznek a borjak fölszeletelt darabjai. — Lépjetek át rajtuk! Jobb kezeteket emeljétek az égnek! — És riasztó, zúgó hangon, mint az egykori látnok-próféták, előmondja a szörnyűséges esküt: „Vesse ki hullámat a föld gyomra, dögök lakmározzanak belőle, családomat éhség, tűz, nyavalya, átok kínozza, miként vala az Echabbal és Sedechiással!“ — Amen, mondják rá a formulát a megidézett tanúk. Ezzel megezdődik a bűnper, a nyolcvan vászoncseléd ellen. Alázatosan állnak baloldalt, egymás mellett, tolongva, mint a beteg, fekete juhcsorda. A vádlottak megszaggatott, elkoszolt köntösét viselik, mezítláb állnak a kihűlt köveken. A vádat az alelnök, az Ab-Beth’din olvassa a tekercsről arameusul. Halálos - csönd van, koronként nagyot zihál odakint a csarnok alján a szerencsétlen hozzátartozók valamelyike. A vád szerint a nők Lilithtel paktáltak, férfiakat rontottak meg. Néhány némber elcsúfította a testét filiszteus festéssel, és valamennyien a bethomei csata után háltak Silasszal, a zelota szegénylegénnyel, pokolfajzat módjára. Vele való egyetértésben, Jehovah elleni rossz szándékkal be akarták Júdába hívni a pontusi basileost, a görögök Messiását, hogy az országban olyan romlást csináljon, mint vala az Kós szigetén és Efezosban.
