Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Tallós Procházka István művészete

S a hangsúly az ember történésein van. nem a látóhatár elemző és szépítő felfogásán. Az ember a társadalmi sors és a természet elemeinek foglya.

A kifejezés izgatja Tallós-Prohászkát, a kifejezés teljességére törekszik, ennek érdekében torzít is, ha jónak látja. A Földéhség című olaján a paraszt szinte falja a rögöt. A falusi labdarúgás: a vasárnapi, keményített ingujjú, csizmás parasztlegények játéka is majdnem karikatúra, pedig csak egy társadalmi szenvedély megjelenítése. A Földosztáson ott a pókhasú földesúr, a kétrét hajló jegyző, a geometriai formájú földmérő, a gömböcnyi zsinórfogó kisfiú, a földet vásárló basapara^ztok — magyar paraszttípusok —, a nincstelen zsellérhad, mely csak bámulhatja a polgári demokrácia „földosztását“. A háttérben a dunaszer- dahelyi sárga kastély, egy poroszkáló lovas szekér s a jelentéktelen, kékfoltnyi sofőr az úr kocsija mellett. A Regruták nem fénykép- valóságú pántlikás korhely legények, hanem a sors teljes kifejezői, a Farsang című képen a paraszti létforma ünnepi démona viszi bolond táncba a férfi s asszonynépet, ugyanilyen a Dudás, a Krumpliszedők, a Rokkant család, a félelmetesen nagyszemű Földnyúzó. Aprólékos részlettanulmányokból fakadtak mind. S a Földnyúzó girhes, veres testű, az erőlködéstől

szétpattanó ekébe fogott lova, mutatja, menynyire ismeri a festő az állatokat is. Lovai, tehenei, ökrei, kutyái, kecskéi együtt élnek térben és időben a kiszolgáltatott emberrel, s az állatok is kiszolgáltatottak, sorsszerűek, szenvedők és tönkremenők, akár az ember.

Két képét szeretném itt kiemelni. Elsősorban a .Téghordást, amely a prágai Moderní Ga- lerie-ben található. A csallóközi Duna-táj ez télen, a holt égen ott piroslik a téli nap korongja, hangtalanul dermedeznek a fiatal fák. A Duna gátjáról szekereken kivágott hatalmas jégtáblákat hoznak. Az előtérben csonttá fagyott hepehupás úton jéghordó szekér nyikorog. Két ló minden erejét megfeszítve húzza a szekeret, riadt fogoly-lelkiség árad belőlük, akár az árva szekeresből, aki kezét melengetve ballag zúzmarás bajszával a szekér mellett. A Kocsik című kisebb olajkompozíciója a festői érzéklet egyik legszebb példája. A falu szélén két lovaskocsi áll, látnivaló hogv gazdáik, akik kezüket nyújtják egymás felé, jóban vannak, ismerősök. A fekete bajszú, pirospozsgás, pörge kalapú, kemény kéznyújtású a magyar, a hosszú,fehérhajú, bajusztalan férfi a szlovák. A bal sarokban egy cigáriypár oson. A tájon köd borong, kék fátylak veszik körül a falut, mint sejtelem és valóság összeolvadása (1938-ban festette ezt a képet). Kiváló piktuTállós Prohászka István: A vörös hadsereg előnyomulása Csetneken át (1919)