Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Kardos István: Tanítóságunk élet- és műveltségi színvonala egy felmérés tükrében
igaz az is, hogy az „utazó tanítók“ a szabad idő szempontjából hátrányban vannak azokkal szemben, akik munkahelyükön laknak. Az egy-egy, munkahelyére naponta utazó tanítóra eső napi időveszteség 1,85 óra, az 59 személyre eső napi időveszteség 98 óra 35 perc (évente mintegy 3066 munkanap)! Ennek ellenére is szükséges lenne ezeket a pedagógusokat is bevonni a falu társadalmi életébe. A község életének részletes ismeretét senki sem nélkülözheti a tanulók oktatásában és nevelésében. A 124 tanító lakása 293 fő helyiségből (konyha, ebédlő, háló, dolgozószoba) áll, egy-egy lakásra 2,24 fő helyiség esik. A lakásokban lakó személyek száma 355, ebből gyerek 116. 14 esetben 4 évnél idősebb gyerekek is a szülőkkel egy szobában alszanak. Csak 5 esetben van a tanítónak külön dolgozószobája. 46 tanító nincs, 4 pedig csak részben van megelégedve jelenlegi lakásával. 15 tanító szövetkezeti lakás, 25 pedig falusi magánlakás építésével akarja megoldani lakásproblémáját. A lakásprobléma saját pénzeszközökkel való megoldását nagyon hátráltatja a tanítói munkaerő migrációja (a járás tanítói — annak ellenére, hogy többségük nagyon fiatal — foglalkoztatottságuk óta együtt 179-szer változtattak munkahelyet!). Majdcsak mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a lakásberendezési kellékek színvonala a lakás minőségével van összhangban. A szép, modem lakásokban új, modern bútorok vannak. Az albérleti szobák berendezése sehol sem kielégítő, s főképpen nem kényelmes. 65 lakás berendezése arányos és ízléses, 22 lakásban túlzsúfolt a berendezés. A lakások dekorációja számos esetben ízléstelen, sőt megbotránkoztatóan csúnya. Különösen kifogásolható az értéktelen csecsebecsék megtűrése (művé- szietlen porcelán figurák, preparált állatok, szarvas agancsok, stb.), s nem kevésbé döbbentett meg bennünket az a sok kiaggatott giccses festmény (holdfénytől bearanyozott tavacska hattyúkkal, szentképek, erdőrészlet vadásszal és bőgő szarvasbikával, stb., stb.), amelyeknek már semmi keresnivalójuk nem lenne a tanító lakásában. Sajnos, gyakran éppen a félresiklott „művész-tanítók“ produkálják ezeket az ízléstelenségeket, s nem gondolnak arra, hogy tettükkel nemcsak hogy a környezetüket fertőzik meg (a gyerekeket is!), hanem önmagukat is csalják. A lakások 65 %-ában kifogásolható a díszítés. Örvendetes összkomfortos (vízvezeték, fürdőszoba, stb.) egészséges, kettőnél több fő helyiségből álló lakásban lakók száma 78 (63,0 %) nem összkomfortos, de egészséges, legalább két fő helyiségből álló lakásban lakó tanítók száma 19 (15,2 %) egy, egészséges és kellemes helyiségben lakó tanítók száma 8 (6,5 %) egészségtelen, nem megfelelő lakásban lakó tanítók száma 19 (15,2 %) A tanítók lakáskultúrájára vonatkozó föltevésünket csak részben igazolják a nyitrai járás adatai. A magyar tanítóság lakáskörülményeiben nagy eltérések vannak. 58 tanító falusi magánházban lakik, s ezen lakások fele nem felel meg a modern lakáskultúra követelményeinek. Az állami lakásokban (19) és a szövetkezeti lakásokban (8) tapasztaltuk a lakáskultúra legmagasabb színvonalát. Városi magánházban 13, iskolaépületben pedig 26 tanító lakik. A nőtlenek, illetve hajadonok majdcsak kivétel nélkül iskolaépületben és privát albérleti szobában laknak. Az albérletben lakók száma 23. A következő táblázat a tanítók lakásá nak minőség szerinti megoszlását ábrázolja:
