Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Kardos István: Tanítóságunk élet- és műveltségi színvonala egy felmérés tükrében

gusok számos olyan gyakorlati problémával találkoznak, amelyekről tanulmányaik ideje alatt mégcsak nem is hallottak.

Az oktató-nevelő munka minőségének céltudatos és rendszeres javítása megkívánja a valóság tényeinek és összefüggéseinek pontos ismeretét. Magyar vonatkozásban is évek óta hiányolunk egy átfogóbb képet, mely konkrétabban megjelölné erényeinket és hibáinkat, s alapul szolgálna egyrészt sikereink pontosabb minősítésében, másrészt a ránk váró feladatok rendszerezésében. Persze egy ilyen pontos tükör elég kegyetlen dolog, egyben-másban talán illúzió- romboló is, de lévén „a tények makacs dolgok“, nem hízeleghetünk egymásnak.

Ez a munka egy átfogóbb kép nyújtásának igényével készült. Bár regionális jellege kizárja a minden értelmű általánosítás lehetőségét, mondanivalója hasznosítható a tanítók képzésében, továbbképzésében és az oktató-nevelő munka gyakorlatának szervezésében is.

A Nyitrai Pedagógiai Fakultás Marxizmus-Leninizmus Tanszékének kutatómunkája részeként, a Hallgatók Tudományos Körének segítségével szociológiai kutatást végeztünk, mely a magyar tannyelvű alapfokú kilencéves iskolákban működő tanítók élet- és műveltségi színvonalára, valamint a pedagógusok érdeklődési körére és egészségi állapotára vonatkozott. Felmérésünk érinti az iskolaszervezés és munkaerőgazdálkoüás néhány kérdését is.

A kutatás két évig tartott, s két részből állt. Az 1963. XI. 15. és 1964. V. 1. közötti időben kétlépcsős pilotázs rendszerű fölmérést végeztünk öt dél- szlovákiai járásban. Az alapozó kutatás csak 50 számkulcs alapján megjelölt tanítót érintett, -de tematikailag rendkívül tág volt. Az így nyert ismeretek alapján a következő hipotéziseket állítottuk fel:

1. A tanítói munkaerő megoszlása nem gazdaságos; az iskolaszervek káder politikája nincs mindig összhangban a pedagógusképző intézetek azon törekvésével, hogy minden fokon és minden iskolában szakképzett munkaerő tanítson.

2. A tanítók bérezése nincs összhangban az anyagi javak megoszlásának gazdasági törvényével; bérrendszerünk csak kis mértékben, gyakran csak formálisan veszi figyelembe a tanító munkájának minőségét, ezért önművelésre serkentő ereje nagyon gyenge.

3. Az oktatáson és más iskolai teendőkön kívüli társadalmi munka megoszlása nagyon egyenlőtlen, a különféle társadalmi tisztségekkel való megbízásban gyakran nem a tanító alkalmasságát veszik figyelembe, hanem az: illető életkörülményeit.

4. A tanítók lakáskultúrája magas színvonalú.

5. Pedagógusaink általános műveltsége hiányos, a felső tagozaton tanítók egy részénél szakbarbarizmus is tapasztalható.

6. A tanítók magánéletében sok a kispolgári vonás, társas kapcsolataik szegényesek, kulturális életükben igénytelenség is tapasztalható; a tanítók egészségi állapota jó.

7. Tanítóink lakásában is otthonra talált a könyv; az olvasmányok megválasztásában csak ritkán tapasztalható céltudatosság; a tanítói magánkönyvtárak struktúrája rossz.

Ezekre a hipotézisekre alapoztuk a tulaj donképeni kutatást, amely a nyitrai járás magyar tannyelvű kilencéves iskoláinak valamennyi tanítóját (124) felölelte. Felmérésünkben a személyes értekezés és közvetlen szemlélés (könyvtár,, lakáskultúra, lakásdekoráció stb. felmérése) kombinatív módszerét alkalmaztuk. Az anonimitás elvéhez való következetes ragaszkodással és a kérdéstechnikai legújabb elméletének gyakorlati alkalmazásával igyekeztünk minden tanítóról hiteles képet nyerni. Véleményünk szerint ez a legtöbb vonatkozásban sikerült is. Csupán azokat a válaszokat kell bizonyos föltétellel fogadnunk, amelyeket az- értekezés idejének korlátoltsága (2,5—3 óra) hátrányosan befolyásolt (emlékezést igénylő válaszok).

Talán vita tárgyát képezheti a kutatott terület (járás) megválasztásának: helyessége. A nyitrai járás néprajzi szempontból periferikus jellegű, a Pedagógiai