Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Tőzsér Árpád: Nyári naplójegyzetek
csoportokra korlátozódó szellemi forrongás kezd tömegméretűvé válni, a műveltségünk megbízható tömegalapra találni. De mi történt az egy hét alatt Kőrösön ? Látszatra semmi, illetve semmi különös: Prágában, Pozsonyban, Nyitrán és Kassán tanuló magyar főiskolások, mintegy hatvan-hetven fiatal, egy hétre kiköltözött a természetbe, sátrak alá, ismerkedni Gömör természeti szépségeivel, sportolni, szórakozni, beszélgetni aktuális és kevésbé aktuális problémákról. Hetven fiatal, akiknek közös problémákat a közös lakóterület, a közös nyelv és a közös műveltség ad. A közös műveltség alatt itt elsősorban közös irodalmi műveltséget kell érteni, hiszen hazai magyar középiskoláink érettségizett fiataljairól van szó, akik valameny- nyien megtanulták tisztelni és szeretni a magyar irodalmat. De az egyhetes táborozás, a kiadós túrák, röplabdamérkőzések és tábortűz körüli nótázások szüneteiben ezúttal nemcsak az irodalomról volt szó, de szó volt néprajzról, szociológiáról és a klubmozgalmak fontosságáról és céljairól is. A hazai néprajzi gyűjtés fontosságáról és halaszthatatlanságáról Martossal kapcsolatban már írtam jegyzeteim során. Ahhoz hozzá tenni még ennyit tartok fontosnak: néprajzi értékeinket nemcsak a víz fenyegeti megsemmisüléssel, hanem az idő is. Déli járásaink múzeumaiban a magyar néprajzi anyag felháborítóan szegényes, vagy egyszerűen hiányzik. A huszonnegyedik óra utolsó perceiben cselekszünk, de tennünk kell valamit, hogy még felgyűjthessük, ami felgyűjthető, s múzeumainkban biztonságba helyezhessük értékeinket. S ebben a gyűjtésben és kezdeményezésben klubmozgalmunk fiataljai élen járhatnának. A klubmozgalmunk lehetséges programjának további pontját Kardos István, a nyitrai pedagógiai fakultás fiatal adjunktusa a szociológiai kutatásban jelölte meg. A szociológia a tények tudománya, s a szlovákiai magyar társadalom negyvenöt utáni tényei: például a szociális rétegeződés s műveltségünk változásai a mai napig megvilágítatlanok, felfedezetlenek. Ifjúsági klubjaink csaknem Szlovákia egész magyarlakta területét behálózzák, tagságuk segítségével a legkülönfélébb felmérések, kérdőíves adatgyűjtések is lehetségesek. A határozat megszületett: klubjaink mellett szociológiai köröket szervezünk, amelyek aztán az összegyűjtött anyagot feldolgozzák, s a nyilvánosság, sajtónk számára is hozzáférhetővé teszik. A táborozás harmadik értelmi kristályosító pontja Gyurcsó István költő, a Csemadok KB dolgozójának az előadása volt fiatal értelmiségünk helyzetéről és feladatairól. Az összegyűlt 60—70 főiskolás, s az a több száz, akiknek képviseletében összejöttek, a leendő szlovákiai magyar értelmiség. Érdeklődési körük s leendő munkakörük a lehető legkülönfélébb, a közös nevező megtalálása nehéz. Az előadást követő vitában szó volt arról, hogy a tudomány szuperspecializálódásának mai fokán ez a különbözőség, elszigetelődés, darabokra hullás, elidegenedés általánosan érvényes a modem emberre, s a jövő értelmiségének nem lehet nagyobb feladata, mint ennek a darabokra hullásnak, elidegenedésnek a megakadályozása, amely harcban az irodalom, s egyáltalán a művészet a legnagyobb szintetizáló, a jelenségeket gyökerénél fogó, tehát leginkább összefogó erő lehet. S ezen az általános célon belül a szlovákiai magyar értelmiségnek mint népek, nyelvek, kultúrák találkozási pontjában élő rétegnek fel kell készülni a tudományok és kultúrák fokozottabb közvetítésére. Ez persze már olyan széles program, amelynek megvalósításába az egész értelmiségünket, elsősorban irodalmunk képviselőit is be kell vonnunk. Ezekről, s ehhez hasonló kérdésekről, problémákról volt hát szó fiataljaink nyári táborozásán, s lehetett-e más a befejező aktus, mint tisztelettétel a stószi gondolkodónál és költőnél, a nem egy eszménket és törekvésünket elsőként megfogalmazó Fábry Zoltánnál! A hatvan fiatal, a „harmincnégyesek“ (ahogy Stószi jegyzeteiben maga Fábry nevezte a mai fiatalokat) idős írónk könyvekkel zsúfolt szobájában az általa annyit emlegetett és szorgalmazott hazai szellemi folytonosság záloga volt.
