Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Tóth Elemér: Versek
Tóth Elemér Hanyatt fekszem kép fölöttem fönt a magasban galambok vércsék Tépett tollak fehér vonalat húznak a földig Az ég metsző kékjén... Ha lehetne folyosó vad gyerekricsajból és dobogásból tornyot építhetnék. Ha lehetne, a kapott téglák penészgyöngyeit elkerülném. Ha lehetne, egyenes derékkal mennék a szobámig. De madzagok zöldek és fehérek, „Mamma mia“ lobogó pelenkák, izgató bugyik, melltartók „Ö, mamma mia“ hamisítatlan olasz utcarészlet. „Ö, mamma mia“ Ha virágként árulhatnám káromkodásaimat egy hét alatt milliomossal paroláznátok ... De nem lehet. Csak egyszerűen, szobám Rozsdás vaságy, virágzó szagok, — garantált hányinger — Repedezett szekrény, (már az utolsó szú is kiköltözött belőle) a szomszédban mosdó, puhahúsú fiatalasszonyok, a falon Kiss Sándor metszetek és Derkovits kaszás parasztjai, valami gyönyörű rózsák SALÉTROM szerzőtől. Újságpapír-szőnyeg, egy csomó könyv és harminc kilós súlyzó mérgeim levezetésére. 1963-ban így él a „költő“, s mindez potom százötvenért. De cserében álmodhatom a tengerről, a fejlett rakétatechnikáról és az űrutazásról is. Az ég metsző kékjén madarak és a NAP és valami halvány sistergés valami lassú forrás feszültség tolongás Hullanak a vércseppek cseppenként hullanak EMBERRE FÁRA FÜRÉ
