Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - Roman Kaliský: Csallóköz kérdőjelei

Rendes körülmények között a védőgátakon közlekedni tilos, de a szakadáshoz nem lehetett másképp hozzáférni, csak a gátak mentén. S napjában ezer súlyos teherautónak kellett rajta megfordulnia. Odafelé a gát tetején s visszafelé oldalt. S június 19-én és 20-án eleredt az eső. Szörnyű éjszakák voltak ezek. A gátmenti utakat csak a villámok világították meg, a kocsivezetőket, de a mérnököket is szorongás kerítette hatalmába, a gát felázott, s egészen a szétlapulás határáig fellágyult. Az építőmunkásoknak legelőször is rendes utat kellett a gátból csinálniuk, munkába álltak a talajgyaluk, a kotrógépek, azonnal kavicsra, panelre volt szükség, az útnak egy-kettőre készen kellett lenni. És kész lett. Csak a medvei szakaszon hat kilométer épült fel. Hat kilométer oda, s ugyanannyi vissza.

Szervezettség, de ugyanakkor fejvesztettség uralkodott itt, rend és káosz, fegyelem, de történtek fegyelemsértések is. Óriási idegfeszültségbe, s a technika szinte lehetetlen összpontosításába került ez, s millió és millió koronába. Csak a gátszakadás eltömése. S most elő kellett teremteni ezeket a milliókat, a technikai eszközöket és embereket is. S nem lehetett volna előbb? Épp úgy, ahogy most elő kell őket teremteni az árvíz okozta milliárdos károk eltávolítására, az alapos rekonstruációs munkálatokra, a rendszeres javításokra, a gátak hibátlan karbantartására, s esetleg újabbak, modernebbek építésére. S nemcsak ezekre. De Csallóköz csatornarendszerének kiépítésére is.

S milyen állapotban leledzik egyáltalán a mi vízgazdaságunk? Hogyan van megszervezve, s hogyan van anyagilag ellátva? M. Trávničková mérnöknő, a bratislavai Vízgazdasági Kutatóintézet dolgozója kiadott egy könyvet, amelynek a címe A vízgazdasági szervezetek tevékenységének és szervezeti formáinak fejlődése Csehszlovákiában. Elolvastam! Száraz tudományos alapanyagáról külön cikket lehetne írni. Hosszút s nem teljesen érdektelent. Címe ez lehetne: Szervezéstől átszervezésig, átszervezéstől átszervezésig s a további átszervezés előtt, amely a legrövidebb időn belül várható. A szervezési séma valóban pókháló, amelyben a vízgazdaságunk problematikájának rendszeres, komoly és gyakorlati megoldására irányuló kísérlet szükségszerűen elakad. A decentralizáció felapró- zottsággá silányul. A vízgazdasági problematika fel van darabolva a HNB, JNB és KNB és számos más inézmény között, s végül is központi tető nincs a feje fölött, de hiányzik is a fej, amely hozzáértéssel s kellő tekintélyt élvezve kiverekedné a megkerülhetetlen vízgazdasági problémák megoldását úgy, hogy ne fenekeljen meg az egész a javaslatok és tanulmányok zátonyán, s hogy bekerüljön a megoldás az országos tervbe is. Tarthatatlan, hogy Dunaszerda- helyen például kijelenthessék, hogy a mi csatornánkon esetleg folyik a víz és a tiéteken Komáromban esetleg nem, mert a ti csatornátok ott lent nem működik. Mert két járásról van ugyan szó, de a Dunának a mi területünkön csak egy folyása van s Csallóköz is csak egy van s vízgazdasági problémája is csak egyetlen van s az közös. Léteznek tehát helyi vízgazdasági ügyosztályok, járási vízgazdasági ügyosztályok, kerületiek szintén, vannak járási vízgazdasági igazgatóságaink, kerületi fejlesztési és beruházási központjaink, s van Vízgazdaság fejlesztő igazgatóság. De központi szervünk, amelynek gondja csak a vízgazdaság lenne, amely vízgazdaságunk követelményeit országos (s Szlovákiában szlovákiai) szempontokat figyelembe véve teljesíthetne és az egyéb részlegeknek partnere s nem ötödik kereke lenne — ilyen központi szervünk nincs.

S ugyanakkor a Duna-Vág Vállalat például elsősorban a folyamon történő forgalom zavartalanságával, s az útszakasz karbantartásával törődik, pontosabban fogalmazva a hajóúttal; s kerületi vízgazdaság fejlesztési és beruházási osztály a vízgazdaság távlati fejlesztési tervéhez dolgozza fel az adatokat s a Vízgazdaság-fejlesztő Igazgatósággal együtt csak a nagyobb beruházásokkal törődik. De ilyen nagyobb beruházások a Dunán a múlt évben nem voltak, azokat elnyelte a kelet-szlovákiai síkság és így gyakorlatliag a dunai védőgátak s a csallóközi csatornák problematikája s azoknak karbantartása, rekonstruálása, megerősítése és átépítése a járási nemzeti bizottságokra maradt.