Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Ozsvald Árpád: Elégia töredék a vízről
Prandl Sándor felvétele („Árvíz után" sorozat) elégia töredék a vízről A kiskatona sírt, mikor kifogta a hullámok hátán ringó hajasbabát. A pöttyös labdát tovadobta az ár, játszott véle, mint bolondos óriás. A rózsák szirmára rászáradt a sár, szennyes víz csurgóit az ablakok szemén. A kiskatona sírt — húgát látta játszani az udvaron. A tenger sem kegyetlenebb, mint itt e táj! A vaskerítés lándzsái úgy állnak a víz szülén, mint hegyes cápafogak. Öregember ül a háztetőn, pipázik, arcán fájdalmas nyugalom. Hová futhat az ember a víz elől!? Káromkodás, ima, jaj, mind hasztalan; szekrény-csónakok úsznak az udvaron. Vörös pipacsok dacosan néznek az égre, a teltkalászú árpa lehajtja fejét. Ijedt alázat ül a kutyák szemében, vonító hangjuk szívedbe szúr, mint a kés. Noé bárkája most minden boglya, egymáshoz bújnak nyulak, hörcsögök, ürgék. A távíródrótok monoton dobja ezernyi fájó üzenetet küld szét. Holdas estén hozsannát zengenek a békák, éltetik a nagy vizek varangyos istenét, mert elhozta nékik a Paradicsomot, ki némítja el a fülsértő vad zenét?! Ki állítja meg a vérszívó szúnyogok dünnyögő motorjait, felhőnyi hadát? Gólya köröz búsan szétdúlt fészke felett, csőrében megremeg egy száraz fűzfaág ... Ozsvald Arpád
