Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Tadeusz Róžewicz: Adattár (Tőzsér Árpád fordítása)
kat, motorokat, csillagokat, odaliszkokat, zoknikat, órákat, címeket, érmeket, körtéket, pilulákat, újságokat, banánokat, ar- cidílt... A NAGYBÁCSI: S nem csomagolsz inkább, s jössz velem? Holnap már helyben is lennénk. A HŐS: Nem, bácsikám, már nem térhetek vissza. A NAGYBÁCSI: Csak gyere, gyere, a madarak énekelnek, jön a tavasz. A HŐS: Egész csomó dolgot be kell szereznem, sok mindenfélét, nehéz ezektől elszakadni, nehéz köztük magam kiismerni. Talán majd később. A NAGYBÁCSI (a lábát a pokrócba törli, felhúzza a cipőjét a vízzel telt lavórt az ágy alá löki): Tónikám, én már megyek! Te maradj, s isten veled. (A Hős hallgat. Behúnyt szemekkel fekszik. A szobába elegáns középkorú úr mászik be négykézláb. Ideálisan fésült, kifent. A haja elválasztva. Ügy lehetne mondani, hogy belülről van megfésülve. Négykézláb körbe járja az egész szobát. Megszagolja az asztal lábát, a székeket, benéz az ágy alá. Beszélni kezd, arccal a Hős felé fordulva.) JÓL FÉSÜLT ÜR: Tudja, ki vagyok én!? Ki maga, ki ő, s mi ő? Nekem is van büszkeségem. Nem uram, maga túl kicsi ahhoz, hogy igy beszélhessen velem. Nem akartam semmit tudni. Hogyha tudtam volna, nem lettem volna képes csalni. De szenvedek. Én ... én ... (A Hős megmozdul. Megszívja az orrát. A Jól fésült úr megnyugszik.) A HŐS: Idegen szagot érzek,., vazelint, lakkot, fingot és irodalombűzt. Ki van itt? (A Jól fésült úr mancsával megigazítja haját és nyakkendőjét.) Á, te vagy az, Bobikám? (A szobán szemüveges férfi halad keresztül, újságot olvas, nézelődik. A szőnyeg közepén megáll. Rászól a Jól fésült úrra.) A KÖVÉR FÉRFI: Ide gyere, Bobi! (A Jól fésült úr arcát a Kövér férfi nadrágjához dörzsöli.) Feküdj le, Bobi! (A Jól fésült úr elterül, mintha meghalt volna. A Kövér férfi mosolygva csontot vesz elő a zsebéből s az asztal alá hajítja. A Jól fésült úr a szájába veszi s „szolgál“.) Szolgálj szépen, Bobi, no ... (A Jól fésült úr szépen szolgál. Fejét jobb, majd bal válára hajtja, s mosolyog.) A KÖVÉR FÉRFI (felemeli a kezét): Pacsit, Bobi! (A Jól fésült férfi felemeli a bal kezét. A Kövér férfi ráüt.) A másikat! (A Jól fésült úr tisztelettudóan pacsit ad jobbal.) A KÖVÉR FÉRFI (a Hőshöz): Jól be van tanítva, mi? A HŐS (felül az ágyon): Nem tudom. A KÖVÉR FÉRFI: Ha azt mondják neki: „Bánkódj!“, bánkódik, ha azt mondják neki: „Ugrálj!“, ugrál, tud írni és olvasni is... Párizsban a kutyakiállításon érmet kapott ... Értelmes, jól nevelt... a drezúra egyáltalán nem nehéz... elég betartani a szabályokat s egy kis türelem kell hozzá... A kutyaidomításnál négy tényező játszik szerepet: vadászszenvedély, a szél, a lábak és a kutya inteligenciája .. Bobinak nagyszerű lábai vannak s a szelet is jól fogja. Megveszi? A HŐS: Nincs pénzem ... És nem harap? A KÖVÉR FÉRFI (nevet): Nincs foga, csak nyelve. Nyal. A HŐS: Adok érte egy zoknit... A KÖVÉR FÉRFI: Jó. (A hős lehúzza a zokniját és odaadja a kövér férfinek. Az zsebre teszi s kezében újsággal eltávozik. A Bobi- ról megfeledkezik.) A HŐS (felemeli a kezét és a Jól fésült úr fejét simogatja): Nincs kedved inni? JŐL FÉSÜLT ÜR (még állandóan négykézlábon áll): Egy kis feketét és egy konyakot kérek. A HŐS: Ezelőtt is fekete kávét ittál, s mi hasznod volt belőle? Igyál inkább vizet. (Az ágy alól kihúz egy lavór vizet.) Ebben a vízben egy becsületes, egyszerű ember áztatta a lábát. Igyál belőle. Ez gyógyszer az olyanok számára mint te. Mint mi... (A Jól fésült úr kutyamódra kiölti a nyelvét és a vizes lavór fölé hajlik.) A HŐS (nevet): Elég! Valóban tisztességtudó vagy. Ne csinálj hülyeséget. Ülj le. Mindjárt iszunk egy kis kávét. Nincs ugyan se kávém, se csészém, se pénzem, de mire való a szürrealizmus, a metafizika, az álmok költészete ... (Felkiált.) Két duplát! (A szobába belép a Pincérnő. Kötény van előtte, fején a szokásos bóbita. Az asztalra ezüst tálcát tesz.) A PINCÉRNŐ: Levetkőzzek? A HŐS: Nem kell. Nem szeretem a kabarét. (A pincérnő elfut.) A VÉNEK KARA: dragonyos drapéria dratva drótféreg dressz
