Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - : Ivan Diviš költészete - Ivan Divis: Versek (Kovács Farský Vladimír fordítása)
Hány nő van az agyban és hány hártya? Na és üresség, melyről nem tehetünk? Mért vagyunk a bőrünkben? Egyesegyedül és kimoshatatlanul? Oldhatatlanul míg meg nem halunk? Mért részünk az örökkévalóság ? Ezt már másodízben kérdezem, de én tudom miért! S másrészt mért van időbeliség? Tizedik rendszeres kérdés Mit is akart tőletek a tenger? Elegendő-e a tenger egymagában, vagy hozzá kell adni valamit ? Csak semmi kertelés! Feleljetek férfimódra, pontosan! Dolgozik a tenger? Mennyi munkát végzett? Emelkedik-e a tenger felszíne, ha valaki belesír? Mi a szív és mikor éled? Ami a tengert illeti, hát jó — emelkedik-e a felszíne, ha szív sír bele könnyeket? Mikor remeg a szív? Mikor repes? Voltaképpen mi az: repesni? Hogy lehet, hogy e szót kinevettétek és elfelejtettétek? Mikor ugrál a szív? Mikor ugrik legalább egy picurkát? Mikor hallgat? Milyen, mikor hallgat? Mikor némul meg? Mikor hasad meg? Mikor robban szét? Mikor csillapodik? Mikor tépik ki a testből, kicsoda és miért s hogy jön hozzá? Mekkora a távolság az egyik szívtől a másikig? Millió év? Miliméter? Jól rágjátok meg, mielőtt valamit kiböktök! Milyen színű ez a szakadék? És az ikertestvériség? Hol hidalhatjuk át legjobban a szakadékot létrával? Csak úgy, hogy ne mondják, hogy muszájból — különben mindent elveszítenénk? Milyen az a létra? Mikor hal meg a szív? Titok talán? Ettetek már szívet? A kérdések az asztalon vannak. Feleljen olvashatóan. írjátok majd alá és — ahogy már ezerszer a szátokba rágták — írjátok ki az évet, napot, hónapot, helyet és kort. Pontosan. Mártsátok meg már a tollat, vigyázzatok, paca ne legyen, egy sort hagyjatok ki — most végezetül vigyázat, egyszerű zárójel.
