Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - DISPUTA - Juraj Zvara: Nincs szó elfogultságról vagy még egyszer az antisematizmusról

kommunista nevelésének javításáról, Dél-Szlovákiában a különböző intézmények dolgozóinak erkölcsi és anyagi érdekeltségéről, hogy mindkét nyelvet tudják és a kétnyelvűség elvét érvényesítsék. Szlovák részről e kérdés lebecsülésének kiküszöbölése kell, hogy túlbecsülésének kiküszöböléséhez vezessen magyar részről. Ezen elv helyes érvényesítése után az embereknek nem az lesz a gondja, hogy a hivatalban vagy másutt milyen nyelven beszéljenek, hanem az hogy, kölcsönös előzékenységet tanúsítsanak.

Természetesen fennállnak de facto problémák is. És a kétnyelvűség elvének problémája távolról sem a legfontosabb. A nemzetiségi kapcsolatokban a szocializmus idején is lehetnek ellentétek, mert az anyagi, művelődési és más viszonyok színvonala feltételezi.

A magyar nemzetiségi csoportnak mint szocialista etnikai csoportnak vannak még ki nem alakult vonásai (csak Szlovákia problémájáról van szó). Az elmúlt években felnövő magyar munkásoknak szükségük van a szakmunkás képzés meggyorsítására. Sokan közülük távoli munkahelyekre utaznak (például csak a Dunaszerdahelyi járásban a távol dolgozók száma 8000). Ennek következtében kevesebb idejük jut a művelődésre, a családi életre,.a társadalmi-politikai tevékenységre. Ezeket a kérdéseket az irodalom terén is jobban fel kell dolgozni. Főleg a magyar nemzetiségű értelmiség kialakulása maradt vissza. Továbbra is alacsony a magyar nemzetiségű diákok számaránya a főiskolákon, bár ez az utolsó 3 évben 30 százalékkal nőtt. Főleg műszaki káderek, mérnökök, természettudományos dolgozók, egyetemi tanársegédek, tanárok stb. hiányoznak. Magyar nemzetiségű szakemberek hiánya érezhető Dél-Szlovákia üzemeiben, de a KNB-ken és JNB-ken is stb. A képviselők száma teljesen megfelel a lakosság nemzetiségi összetételének. Sokkal rosszabb a helyzet a nemzeti bizottságok és más intézmények apparátusában. Magában a pártban sem megfelelő a magyar nemzetiségű kommunisták számaránya, tekintettel a déli járások munkásmozgalmi múltjára és túlnyomóan mezőgazdasági jellegére. Nincsen elegendő felsőbb pártiskolát végzett magyar pártmunkás sem.

Vajon miért kell erről beszélni? Azért, mert a kérdés úgy áll, hogy Dél-Szlovákiában a két nyelv egyenjogúsága nem a mi kívánságunk, sőt még csak nem is a rendeletek kérdése, hanem elsősorban mindkét nemzetiség társadalmi helyzetének, vagyis a magyar dolgozók társadalmi helyzetének kérdése is. Illúziókban ringatnánk magunkat, ha azt hinnők, hogy az utóbbi 20 évben — a magyar nemzetiségű dolgozóknak még ennyi sem — minden említett probléma tisztázódott. Közös feladatunk az, hogy Dél-Szlovákiában minden erőnkkel segítsük a gyorsabb szociális és szakminőségi változást, a tudományos-műszaki forradalmat, a mezőgazdaság ipari színvonalra való emelését, és a művelődés forradalmát, mert ez a feltétele annak, hogy a magyar dolgozók élhessenek is a nekik nyújtott politikai és nyelvi jogokkal.

Sok felvetett problémának objektív okai vannak. De nem mindnek. Sok esetben szubjektív hiányokról van szó. Ha pl. több járásban érvényesített móiszereket vizsgáljuk, mondjuk a magyar és szlovák iskolák egyesítése terén, egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Turczel elvtárs az anyanyelv kérdésében így reagál. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a meggondolatlan egyesítés nincs jó hatással a gyermekekre sem a magyar, sem a szlovák nyelv fejlesztésében. Tartózkodnunk kell az ilyen lépésektől és ott ahol hiba történt, javítani kell a helyzeten. Sok helytelen lépés helytelen útkeresésből fakad azon cél eléréséhez, hogy a magyar diákok jól elsajátítsák a szlovák nyelvet. Ez bizony igényes feladat. Szükséges is. Hiszen éppen ezért bonyolult a nemzetiségi csoport (régebben kisebbség) helyzete a soknemzetiségű államban, mert a tényleges egyenjogúság biztosítása szempontjából tagjaik számára előnyös, ha elsajátítják azon nemzet nyelvét, amelynek környezetében élnek {régebben a többség nyelvét). V. I. Lenin mondotta, hogy a gazdasági, szociális, politikai és művelődési szükségletek .— saját maguk is objektíven kényszerítik az egy államban élő nemzetiségeket, hogy megtanulják a többség nyelvét.

Azonban ez nem történhet az anyanyelv fejlesztésének rovására. Éppen ezért kell, hogy mindenki megértse: a magyar nyelv, művelődés és iskolaügy, irodalom stb. nálunk az eddiginél még gyorsabban fog fejlődni. Amellett az iskolákban nemcsak a nyelvről van szó. Látnunk kell, hogy pl. a magyar tannyelvű közép- és szakiskolák hálózata még nincs kiépítve. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a magyar tannyelvű iskoláknak jobban kell felkészíteniük tanulóikat a matematika, fizika, kémia és a