Irodalmi Szemle, 1965

1965/5 - Fábry Zoltán: Állatregény és fasizmus

lezettségéröl van itt szó. A témaválasztás és megoldás, a tartalom és forma adekvát minőségi hőfoka itt maga az elengedhetetlen előfeltétel és próbatét. Űjat kell tudni mondani és másképp, mint eddig A témát úgy kell variálni, hogy az — az író és művész egyéni, egyszeri rögzítése révén — ne veszítsen kollektív értelméből, de világképpé és világképzetté fokozódjon.

Nem véletlen, hogy két évtized múltán az időtávlat összeesik a minőségi követelménnyel és hogy ez az egyidejű kettősség kvalitáseredményeket mutathat fel. A nyugatnémet Gruppé 47 főkövetelménye kezdettől a minőségi kvalifikáció volt. A legfontosabb és legújabb keletnémet antifasiszta regények — Ernst Fühmann: A zsidóautó; Günter de Bruyn: A mélyút; Dieter Noll: Werneh Holt kalandjai — az elsodort német háborús ifjúság felidézésével és buktatókkal teli educations- jával sugallják a változás és változtatás mu- száját. Az újvidéki borzalom csak ma — Cseres Tibor révén — kapott irodalmi és talán világirodalmi adekvációt.

Néha elég egy jó ötlet vagy cím és annak következetes szuggeszciója (Mňačko: A halál neve Engelchen). Van úgy, hogy világirodalmi címek minőségi követelménnyel és eredménynyel adaptálódnak (Romeo és Júlia: Otčenášek, Antigone: Karvaš). Sánta Ferenc a címben apokalipszist idéz (Az ötödik pecsét), de a felidézett rettenet köznapi emberek hősi realitásával az olvasóban kivédhetetlenül himnusz- szá fokozódik: az ember jó! A hóhérok játékos bestialitással áldozataikra hárítják a bíró- Szerepet és ez az áttételes megoldás kiirtha- tatlan nyomokat hagy áldozatban és olvasóban. (E körbe tartozik a nyugatnémet Lenz egyik drámája, és a jugoszláv Mirko Božič rádiójátéka: Az igazságtevő).

Az időbeli távlat és a minőségi követelmény szinte kötelezővé teszi a kétsíkúságot. A távlatnyeréssel a kétsíkúság önmagától realizálódott. Palotai Boris regénye — „A madarak elhallgattak“ — ezt épp úgy bizonyítja, mint e követelmény végigvezetése, a távlatnyerés teljessége Jorge Semprun (A nagy utazás) és Marcello Venturi (Fehér zászló Kefalónia fölött) esetében. A regényteljesség műfaji követelménye itt egybeesik a mondanivaló maradéktalanságával. E kapásból kiragadott példák felsorolásánál ne feledkezzünk meg Anna Seghers halhatatlan novellájáról: „A halott lányok kirándulása“, mely a fenti követelmény előlegezettnek mondható megoldása. A novella 1943-ban íródott Mexikóban! És említsük meg végre Rolf Hochhuth „Helytartóját. A ma legvitatottabb írója az anti- fasizmusnak nemcsak új területet hódított

meg; Hochchuth XII. Pius kétkulacsosságát, tudatosan elszabotált elkötelezettségét nemcsak vádpamfletté terebélyesítette, de tényleges világdrámává fokozta: mindenki ügyévé, az embertelenséggel szembeni ellenállás korparancsává: „Aki semmit sem tesz, az cinkossá válik!"

Szabó Béla az antifasiszta: konok, makacs író. Sose könnyített sorsán, témáján, állás- foglalásán. Tudatosan keresi a legyőzendő akadályokat, mintha csak megfogadta volna Goethe tanácsát: az írónak nehezítenie kell a maga dolgát, munkáját, hogy az olvasón könnyíthessen. Aki kérlelhetetlen gyűlölője a fasizmusnak, az tudatában van e harc írói nehezének: az embertelenség kimondhatatlan- ságának. Szabó Béla, aki egyszer már nekiment e rejtélynek, nem nyugszik és megint neki- gyűrkőzik: új utakat keres. És így nem csoda, ha új regénye most egy más síkon példázza a fasizmussal szembeni álhatatos írói munka nehezét. És ha előzó regénye a nyelvi tehetetlenségre utalt, új regénye*) áttételes módon rögzíti a fasizmust: az emberviszonylat kordeterminálta megbontását. Más síkon, zoológiái metafórával: állatvilágba vetített példázattal.

A hitlerizmus: zoológiái rasszizmus. Hitler a német árja faj tisztaságát sugalló példáit az állatvilágból vette: „cinege cinegéhez megy, pinty pintyhez, gólya gólyához, mezei egér mezei egérhez, házi egér házi egérhez, farkas nőstényfarkashoz“, hangzott a „klasszikus“ megállapítás. Ez a rasszizmus a nyelv- és embervonatkozás-nélküliség cáfolhatatlan bizonyítéka. A Mein Kampf-ban ez áll: „A faj nem a nyelvben gyökerezik, de kizárólag a vérben“. E szellemi vetés eredményeképpen a nácizmus futószalagján csak nyelv- és embergyilkosok tenyésztődhettek. Az embertelenség kibírhatatlansága és az embertelenség kimond- hatatlansága itt egymásból és egymásba folyik. Ezért nehéz emberileg és nyelvileg megközelíteni a fasizmust. A zoológiái metafora itt szinte önmagától kínálkozik. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A kimondhatat- lanság feloldása csak emberi síkon következhet be. A hasonlat, az állati síkra transzponálás lehet csábító írói feladat, izgató kísérlet, önnehezítés, de egy mesterséges részadekvá- cióval, a homoszociológiai vártán kívüleső archimedeszi pontról nem lehet sarkaiból kiforgatni a fasizmus történelmi képletét. Az igazság itt egy szörnyvalóság elkötelezettje. Nincs szükség állati analógiákra, mert az ember elállatiasodása minden képzeletet felül*) EBEK LÁZADÁSA (Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry. Bratislava, 1964).