Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - HAGYOMÁNY - Sas Andor: Egy reformkorbeli pozsonyi magyar újságíró portréja

Orosz Józsefről e tekintetben csak jót mondhatunk, a Hírnök nyelve mintha egyszerűbb és kevésbé modoros lenne, mint a Jelenkor stílusa.

1780 óta szinte hagyományszerű gyakorlat volt az, hogy minden újság ismeretterjesztő és irodalmi tartalmú melléklapot adott ki, pl. a Magyar Hírmondó a Pozsonyi Magyar Műz&át, a Magyar Kurír a Kedveskedőt és a Sokfélét, a pesti Hazai és Külföldi Tudósítások a Hasznos Mulatságokat, a Jelenkor pedig a Társalkodót. Ezt a hagyományt követi Orosz József akkor, amidőn 1838 januárjától kezdve hetenként kétszer megjelenteti a Hírnöknél kisebb alakban, nyolc oldalon a Századunkat. Ez a Jelenkor melléklap jánaik, a Társalkodónak versenytársául volt szánva. Összehasonlítva e két folyóiratot, az tűnik ki, hogy a Társalkodó változatosabb és elevenebb a Századunknál, mert Pest jelentékenyebb irodalmi központ volt, s több munkatárs támogatására lehetett ott számítani, több kéziratból válogathatott Helmeczy.

Hogy mi volt a Hírnök feladata, milyen célt tűzött maga elé a szerkesztője, azt a címlapon, a fejléctől kétoldalt található szöveg ismerteti. Orosz József honi és külföldi események gyors ihírüladásával a Hírnökben minden más „újságlevelet“ megelőzni igyekszik, igéri a magyar irodalomban feltűnő tudományos munkák ismertetését, s a magyar vonatkozású művek bírálatát; a gyáripar és kézművesség, a mezőgazdaság és a forgalom fejlődését gondosan szemmel akarja tartam; hozza a pénznek és az állampopíroknak árfolyamát, s nem feledkezik meg „a lég és víz álladalmá- nak előadásáról“, amin időjárási és vízállási jelentéseket kell érteni.

A Hírnök minden hétfőn és csütörtökön jelent meg s a Jelenkor megjelenésekor (kedden és pénteken) frissebb tartalmával már Pesten árulták. Az előfizetési ár évi 8 forintot tett ki.

A Századunk programját a szerkesztő így körvonalazza: megjelennek benne politikai és rokon tárgyú, így statisztikai, földrajzi és életrajzi tanulmányok, továbbá ismertetések irodalmi, művészeti és társadalmi jelenségekről.

Toldy Ferenc a magyar romantika kritikai szemléjében, az Athenaeum melléklapjaként kiadott Figyelmezőben 1838 folyamán kétszer szóba hozza Orosz József pozsonyi lapjait. Az első alkalommal a Hírnököt és a Jelenkort „két ellenkező elv“ 'képviselőinek nevezi, mire Csató élesen visszavág, hogy a Hírnöknek van határozott elve, éspedig az „óva haladás“, melynek eszköze és korlátja az alkotmány. Toldy szerint a Jelenkor folyvást elismétli: Előre! Előre!, de nem mondja meg, (hogy merre és meddig kell menni. Egy másik nyilatkozatban Toldy a Társalkodót és a Századunkat összehasonlítva úgy találja, hogy amabban inkább közművelődési és társadalmi teendőkkel foglalkoznak, míg a Századunkban gondolkodó férfiak józan nézeteket juttatnak kifejezésre a nemzeti jólétről, a szabadság és az egyenlőség eszméjéről, azonban a lapban szóhoz, jutó írók többsége meglehetős nyugtalansággal hall ezekről. Joggal nyilatkozott így Toldy, mert a Hírnök — habár csak külföldi tudósításaiba szőtt célzásai útján —, ismételten kifejezte határozottan konzervatív álláspontját. Attól félt — hogy saját szavait használjuk —, nem fogják-e majd a hibák kiküszöbölése közben azt a jót is eltörölni, ami az eddigi jogrenddel kapcsolatos.

Orosz lapjainak elterjedését jellemzi az előfizetők száma, mely kétezer és kétezer- nyoloszáz között mozog. Nagy lépés volt ez előre Ráth Mátyás Magyar Hírmondójának 300 prenumeránsához képest, 50 évvel azelőtt. De túlszárnyalta a Magyar Kurírnak 1200 és a Pressburger Zeitungnak 1300 főből álló előfizető táborát. (Az utóbbi adatok 1818-ra vonatkoznak.) A Hírnök publicitásának bizonysága a benne található sok hirdetés. Az utolsó oldal nagyobb részét állami, megyei és földesúri hatóságok felhívásai, pályázatai és árlejtései foglalják el, de iskolák, szervezkedő- magánvállalatok, kereskedők és álláskeresők is hirdetnek.