Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - Monoszlóy Dezső: Csók
kitépett teste templomokat pusztító sebeket vájna a göröngybe én álmaimban néha látom a mindent odaadás mindent magának adó láza négy összeolvadó csipkeszirom egytestű tánca étel és tálca tálca és étel nappalt hasító éj éjét függönyző éther a megbocsátás és a megbocsáthatatlanság mert öröktől fogva élő ez a csók mely ajkaimra fényt sző s mialatt szám a ti és ők buktató kavicsaira csattan ott él vágyott tettekben kimondatlan szavakban hogy megszülje vágyam s az élet végtelen részeként szülessen Ján Želibský: Kávéházban, 1962
/
