Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (3. folytatás)
évben is megtartotta, amikor kezdett kialakulni a nagy konjunktúra a műanyagok gyártásában és az egész petrokémiában. A fordulat teljes volt: Texas, amit joggal neveznek úgy, hogy a „Wall Street legnagyobb gyarmata“, maga is „imperialista nagyhatalommá“ vált a gyöngébb szomszédokkal, Okla- homával, Kansas-szál, Kolorádóval, Üj-Mexikó- val és másokkal szemben. Az Északkelettel való együttműködésinek és az iránta való ellenszenvnek, a szomszédos Nyugattal szemben kialakult hegemóniának és a mély Dél bizalmának ez a sajátos keveréke egyúttal rendkívüli politikai befolyást biztosított neki. 1940 és 1962 között (négy év kivételével, amikor a köztársaságiaké volt a többség) texasi küldött volt a képviselőház elnöke, szintén texasi elnökölt 1953 és 1960 között a szenátus demokrata frakciójában, 1961-től Texas adta az Államok aleln'ökét... így érkezett el 1963. november huszonkettedike. A sok 'texasi rekordhoz két további társult: az első merénylet az Egyesült Államok elnöke ellen, ahol nem állapították meg bebi- zonyíthaitóan a tettest, és egy „eleven“ gyilkosság televíziós közvetítése. így aztán sok amerikai állampolgárnak eszébe jutott 1963-ban és 1964-ben, amit John Steinbeck 1961-ben írt és 1962-ben ki is nyomtatott „Travels with Charley“ című könyvében: „Texas a közéleti gondolkodás megtestesítője.“ A demokraták Az Egyesült Államokat a politikai kétpárt- rendszer egyik klasszikus példájának tartják, de a déli államokban mindmáig az egypárt- rendszer van érvényben. A híres „rekonstrukció“ befejezése után az a párt uralkodik az egykori államszövetség területén, amely a lázadást az Egyesült Államok köztársasági elnöke ellen vezette. A texasi politika is a demokrata párton belül érvényesül inkább, bár a választások, azok háttere, előkészületei és eredményei, egy újfajta tagolódást kezdenek tükrözni az érdekek és a nézetek világában, amely könnyen kedvezhet a köztársaságiaknak is. 1958: Johnson úr érdekében, mint egyik titkára a Kongresszusban. Minit ügyvéd és meghatalmazott, az utóbbi években a nagy nyersolajvállalatok, állattenyésztő nagybirtokok és ingatlanok gondnoka lett.“ Johnson a Kennedy ellen viselt hadjáratot elveszítette — de közös jelöltségük a novemberi választásokon győzelmet hozott. (Texasban persze csupán 43 000 szavazattal.) 1961: Johnson szenátusi székére az 1961-es tavaszi rendkívüli választások során több mint egy tucatnyi jelölt pályázott. Közülük hatnak, irta a New Republic című hetilap 1961. február 13-án, megvan a reménye a győzelemre: egyikük, a houstoni John Tower professzor, ő köztársasági, és öten demokratáik. Az ő profiljuk jellemző képet nyújt a texasi demokrata pártról. William Blakley, a Braniff Airways repülő- társaság legtöbb részvényének tulajdonosa, „ E is en hower - K en ned y irányú demokratának“ vallja magát, de a szenátusban (ahova Price Daniel kormányzó ideiglenesen kinevezte) a déli fajgyűlölő demokratákkal szavazott; legalábbis a néger lakosság polgári jogainak kérdésében mind Eisenhower, mind Kennedy nézeteit elvetette. A New Republic kétségesnek tartotta, hogy áprilisban újra megválasztják. Szerinte nagyobb reménye lehet Will Wilson dallasi ügyésznek, aki konzervatív demokrata, és „szoros kapcsolatban áll a dallasi és houstoni nyersolaj-, bank- és biztosító érdekeltségekkel“. Az állam területén viszont sikerült azt a benyomást keltenie, mintha valóban szívügye lenne a bűnözés felszámolása, és hogy legalább a faji kérdésben aránylag szabadelvű nézeteket vall. A Fort Worth-i Jim Wright képviselő, „ez a johnsoni irányt követő mérsékelt politikus... remélte, hogy az alelnök támogatni fogja, de nem így történt.“ De végül Wright mégsem csalódott Johnsanban: legalább az alelnök helyi fegyvertársaii támogatták őt. Csakhogy ez legközelebb nem lesz elegendő a győzelemhez. „Wright az iskolaügy szövetségi támogatása és a minimális, törvény által megszabott órabérnek 1,25 dollárra való emelése ellen szavazott, s ezáltal egy csomó demokratával ellenséges viszonyba került.“ „Maury Maverick és Henry Gonzales“, folytatja a New Republic, „a liberális demokratákra és a »rézgalléros« emberekre támaszkodik (azaz a rabszolgák és jobbágyok utódaira, tehát a négerekre és a mexikóiakra — D. P.), akik Yarborought győzelemre segítették. Mindketten támogatták Kennedyt, és »Kenne- dy irányú demokratáknak« nevezik magukat“. Mégis olyan ellentétek feszülnek közöttük, amik Texasban sokat jelentenek. Gonzales az első spanyol anyanyelvű texasi, akit valaha legalább az állam szenátusába beválasztottak. „A régi iskola nem rekonstruált, harcias amerikai liberálisának tartom magamat“, mondta az egyik Választás előtti összejövetelen. Nézeteit aztán néhány jelszóba tö
