Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (3. folytatás)
3. Én, Jack Ruby, agyonlőttem John F. Kennedy amerikai elnök gyilkosát. Most a dallasi állami fogházban ülök, orgyilkosság vádjával. Texas állam villamosszék általi halál- büntetést kér a fejemre. Honfitársaim különféleképpen néznek rám. Milliók szemében hős vagyok — sőt, néhányan becsületbeli éremmel akartak kitüntetni. Milliók viszont halálra kárhoztatnak ... Az emberek milliói, akár dicsérnek akár kárhoztatnak, nem tudnak mást, mint hogy 1963. november 25-én vasárnap, helyi idő szerint 11,20-kor, Dallas texasi városában agyonlőttem Lee Harvey Oswaldot. Hogyan történt? Miért tettem ezt? Ezt szeretném most önöknek megmagyarázni... Péntek, november 22, reggel 2,00 óra Karusel nevű éjjeli klubomban (magyarul ez „fényűzően díszített, allegorikus figurákkal megrakott kocsikon való utazást“, „körhintát“ vagy könnyű személykocsit” jelenthet — D. P.) minden rendben volt. Bejelentettem a programot, egyik számot a másik után, s közben kidobattam egy rendbontót. Valaki megszólalt: „Néhány óra múlva Dallasba érkezik Kennedy elnök.“ Reméljük, hogy barátságosan fogadják majd, gondoltam ... Péntek, reggel 5,00 óra Rendőrhatósági záróra. Becsuktam a klubot, összeszámoltam a bevételt és begyűrtem a bankjegyeket a táskámba. Utána nadrágom zsebébe csúsztattam a revolvert, az én harmincnyolcasomat — mint mindig. Ha pénz van nálam, mindig magamnál hordom a fegyvert... Péntek, 10 óra 30 perc. Miután beléptem a Dalas Morning News című napilap épületébe, először a két titkárnővel elegyedtem szóba. Megtárgyaltuk a fogyókúrák módozatait. Ezzel szórakoztunk mindig, de soha nem segített rajtam. Aztán felmentem John Noonanhoz a második emeletre, és együtt hozzáláttunk, hogy megírjunk a klubomról egy újsághirdetést. Péntek, 12 óra 30 perc Kennedy már a városban volt. Éppen megfogalmaztuk John-nal a hirdetést, amikor valaki berohant és felkiáltott: „Valakit lelőttek!“ Aztán egy másik: „Valakit a Titkos Szolgálatból“. Végül megtudtuk a teljes igazságot: „A golyók az elnököt találták!“ — Néhány másodperc alatt úgy forrott a terem, mint egy varázsló üstje. Az emberek ide-oda rohangásztak, egymásba ütköztek, berregtek a telefonok. A legközelebbi televízió-készülékhez szaladtam. A képernyőn át egy távírójelentés futott: „Az autókara- yánra, amelyben az elnök a belvároson át hajtott, háromszor lőtt rá valaki. ..“ ... Hallottam, hogy Walter Cronkite televíziós kommentátor ezt mondja: „halálosan megsebesült“. Hála istennek, villant át az agyamon, Kennedy még él. Lehet, hogy csak a felső karját vagy a lábát érte találat — reméljük, más baj nincs. Elmondtam egy imát és vártam a további jelentéseket... Péntek, 13 óra 30 perc Mialatt imádkoztam, az elnök már nem élt. 13,40-kor érkezett a hír: „John F. Kennedy elnök helyi idő szerint tizenhárom óra körül elhúnyt. A halál oka: fejsérülés ...“ ... Képtelen voltam szólni. Megjelent Noonan. Mondtam neki: „Elmegyek Dallasból. Ezt a várost elintézték. Merénylet az elnök ellen — Dallas sorsa meg van pecsételve.“
