Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (3. folytatás)
Kor és Kor. Két azonos nevű napilap, csakhogy az egyik Londonban jelenik meg 1785, a másik New Yorkban 1851 óta. 1963 novemberére az 55 847-től illetve a 38 632-től felfelé következő számok esnek, és három hírt találhatunk bennük: egyiket a merénylet előtti napon közölték; másikat a merénylet napján; harmadik azon a napon íródott. Washington, november 2 0. „Az összeveszett texasi demokratáknak még abból a futó látogatásból is sikerült megfőzni a maguk politikai gulyását, amit Kennedy tesz most államukban. A liberálisok panaszkodnak, hogy a száz dolláros vacsora fejenként egyszerűen elérhetetlen az emberek ezrei számára, akik az elnök megválasztásához hozzájárultak ... A demokrata párt két vezetője San Antonio körzetéből, Maury Maverick valamint Sarah McClur asszony, mindkettő a demokrata párt texasi végrehajtó bizottságának tagja, panaszkodott Henry B. Gonzales képviselőnek. Maverick úr ezt mondja: „Hogy megvehessem a száz dolláros belépőt, gyűjtést kell rendeznem, és amíg én az elnökkel vacsorázom, a feleségem és néhány szegény austini barátom bőjtölni fog.“ McClur asszony megírta John M. Baíly-nek, a demokrata párt Nemzeti (azaz összamerikai) Tanács elnökének, miszerint nem olyan gazdag, hogy egy „tányérért“ száz dollárt adhasson, és hogy a járás számos demokratája még azt sem engedheti meg magának, hogy egy vacsoráért öt dollárt kiadjon. A levél így folytatódik: „Ha ilyen kendőzetlenül osztogatják a nyilvános megbecsülést a tehetős kisebbségnek, amely a mieink többsége szerint úgyis a köztársaságiakra szavaz, és a hűséges, a párt érdekében naponta dolgozó demokraták munkájáért az elismerés elmarad, ez az egyszerű embert csak fellázíthatja és ingerelheti.“ (New York Times, 1963. november 21.) Washington, november 21. „Kennedy elnök ma Texasba repült, hogy egy kis olajat öntsön az ottani demokrata párt viharos vizeire. Több jel azonban arra vall, hogy semmivel sem lesz több sikere, mintha viharzó olajba öntene vizet — ez a metafora ugyanis kifejezné a texasi helyzetet... Adlai Stevenson urat úgy fogadták ott, mint egy kommunista összeesküvés képviselőjét, amelynek Egyesült Nemzetek a neve, és leköpdösték őt. Nemrég két texasi hajbakapott a Képviselőházban, mert egyikük „rózsaszínűnek“ nevezte a másikat (azaz majdnem „vörösnek“, más szóval már-már kommunistának — D. P.). S a texasi választók a múlt héten elhatározták, hogy az állam területén érvényben hagyják a választási adót — s ilymódon egyúttal ki— nyilvánították, mit gondolnak az elnöknek a polgári jogokért indított kampányáról (a néger lakosság érdekében, amely nagy részt igen-igen szegény — D. P.) ... A texasi kongresszusi tagok, akik Kennedyvel együtt beültek az elnöki repülőgépbe, semmiképpen sem állíthatják, hogy Kennedy urat minden fenntartás nélkül támogatták volna — sőt, mi több, még egymás között is marakodnak. Közülük mintegy féltucatnyian visszautasítottak mindent, ami az elnök (törvényhozói) javaslataiban akár halványan is liberális színezetű volt, mások a legjobb esetben is leszavaztak olyan kulcsfontosságú törvényjavaslatokat, mint az adótörvény, a külföldi segély kérdése és a magasabb fokú iskolák támogatása ... Connally kormányzó, Johnson alelnök védence és egykori tengerészeti miniszter, sok embert megsértett azzal, hogy a fogadásra, amit az elnök tiszteletére rendez, nem hívta meg a liberális Ralph Yarborough szenátort... A liberálisok, beleértve a nagy mexikói kisebbséget, sértve érzik magukat, és a vacsorára szóló belépőjegyek, amelyekért száz dollárt szednek „tányéronként“ a demokrata párt választási alapjára, egyáltalán nem fogynak. Az ok igen jellemző az amerikai politikai viszonyokra. A nyereséget egyenlően el kell osztani a demokrata párt texasi szervezete és a párt washingtoni Nemzeti Tanácsa között. A liberálisok nem akarják támogatni a (texasi) alapot, mert meggyőződésük, hogy Connally úr a maga konzervatív céljaira fordítja a pénzt — s a konzervatívok nem szívesen támogatnák az összamerikai tanácsot, mert liberális törekvésekkel gyanúsítják.“ (Times, 1963. november 22.) Washington, november 22. „Texasi útjára, amit nem politikai útként kommentáltak, azért vállalkozott Kennedy elnök, hogy rendbehozza az állam demokrata pártjában uralkodó viszonyokat, mert a pártot megosztják a frakciók. Az a nézet uralkodott, hogy a texasi elektorok szavazata nélkül Kennedy nem győzhet az 1964-es választásokon. A texasi demokraták egyrészt liberálisokra és konzervatívokra oszlanak, másrészt egy szélső jobboldali szárny is működik a pártban.“ (Times, 1963. november 23.) Kennedy elnök tehát parlamenterként hajtott végig Dallas utcáin. Jött, hogy megbékítse a texasi demokratákat, és — a kísérletbe belebukott. 2.
