Irodalmi Szemle, 1965

1965/2 - Kmeczko Mihály: Vers - Ébert Tibor: Vers

szlovák orvosközösségbe, ahol dolgozni akarnak. Tekintve, hogy ott a többség nyelve a szlovák, vagy a cseh, ilyen nyelven fognak érvényesülni, magukat tovább képezni és publikálni is. Ez az egyik közös nevező. De van egy más közös nevező, amely minden értelmiségit, minden főiskolát végzett, értelmiségi pályán dolgozó embert összefűz. Egy nagyobb, szélesebb érvényű nevezőre gondolok, mégpedig a nemzeti kultúrára, a nyelvi közösségre, a kulturális igényeink kiélésének egy formájára, amely tipikusan magyar. Ez lenne a közös nevező, amely megteremthetné a magyar értelmiségi közösséget, — közös érdeklődés alapján, mert ha nincs közös érdeklődés, akkor szétesik és azt erőszakolni nem lehet.

Monoszlóy M. Dezső: A magyar értelmiség nem homogén és nincs közös nevezője, amennyiben van, az faji, nemzetiségi, és az nem elegendő. Úgy gondolom, hogy egy rosszul értelmezett specializálódás is érvényesül értelmiségünkön belül. Vannak költő — költőink, író — íróink, festő — festőink, ki-ki a maga mesterségét folytatja. Én úgy vélem, hogy az intellektus- ság kristályosodásának nem ez az egyedi és az egyedüli módja. Hogyha körülnézünk Csehországban, Szlovákiában, látjuk, hogy az értelmiségnek az érdeklődése és az intenzitása több irányú. Régóta az a meggyőződésem, hogy a specializálódásnak ilyen egyértelmű felfogása kitűnő szakembereket szülhet, de alkotó egyéniségeket nem adhat. Ha megfigyeljük a cseh értelmiségnek a mozgás irányát, akkor találkozunk Miroslav Holubokkal és másokkal, ahol a kutató, a tudós, a kritikus, a levéltáros egyúttal művész is lehet. Nálunk azonban, ahogy mondtam már — egy rosz- szul értelmezett specializálódás dúl. Hogy lehetne ez másképpen? Mindenesetre úgy, hogyha az értelmiségünk nagyobb intenzitású lenne. Szóval az intenzitás az minőséget is jelent. Én szerintem, hogyha a költő minőségileg fejlődik, az annyit jelent, hogy kiterjed a világképe, egyszerre képzőművész is akar lenni, a képzőművészet is érdekli, a tudományok más világa is. Viszont a másik oldalon a műszaki értelmiségnek a gondolatvilága és teremtő ereje is fokozódik, ha az irodalmon és képzőművészeten keresztül is tud gondolkodni.

Szerk.: Nem beszéltünk még a tanítóság helyzetéről az értelmiség egészében.

Kardos István: Szociológiai fölmérésen dolgozunk és ez a felmérés sokmindenre kiterjed. A tanítók életkörülményeire, műveltségére stb. A válaszok bizony nem nagyon örvendetesek. Körülbelül százból ötven tanítónál figyelhetjük meg azt, hogy szívesen végzi munkáját és tudatosítja felelősségét. De a tanítók másik fele letudja a maga óráját és utána méhészkedik, vadászik és autót szerel.

Szerk.: A vidékre kerülő tanítók élettere leszűkül. Következésképp a közöny, a közömbösség, a befelé fordulás figyelhető meg magatartásukon.

Bárczy István: Képtelenségnek tartom, hogy a magyar-nyelvű Pedagógiai Főiskola Nyit- rán legyen. Ha végzünk, vidékről vidékre kerülünk. De ennek ellenére lelkesedünk, megpróbálunk lelkesedni. Az én esetem mondom csak el: megkaptam a tantervet, a 8-os évfolyam tantervét. Megborzongtam, amikor végigolvastam. Aszerint nem lehet tanítani. A tanterv a humanista irodalommal kezdődik, aztán Kazinczy Fogságom naplója, Vörösmarty és Petőfi az első félév anyaga. Kimaradtak olyan egyéniségek, mint Balassi, Zrínyi, nem beszélve Szkhárosi-Horváth Andrásról, kimaradt Kölcsey, kimaradt Csokonai, kimaradt Fazekas. Megkérdeztem: be kell tartani ezt a tantervet? Be, volt a válasz. Akkor én azt mondtam, hogy így nem tanítok. Szerveztem egy irodalmi kört és ott vesszük át azt, amit nem lehet az órákon. Probléma maga a falu is. Ott összetoborozni egy olyan társaságot, akikkel lehet dolgozni, nehéz. Probléma maga az, hogy hónapokig nincs egy vasárnapi ebéd, mert az is gond, akárhogy is nézünk rá.

Mózsi Ferenc: Nagyon összetett probléma ez. Egyre sürgetőbb gond a tanítók anyagi helyzete. Amíg a munkások átlag fizetése 1490,— korona, a tanítók átlagfizetése 1200,— korona, főiskolai végzettséggel együtt. Ezt nehéz megmagyarázni. A nemrégi párthatározat és Koucký elvtárs beszámolója kitér erre a problémára és az elkövetkező 4—5 évben a tanítók fizetését rendezni fogják.

Szeberényi Zoltán: Nagy baj van pedagógusaink és pedagógus növendékeink eszményképeivel is.

Szerk.: Talán erről máskor.