Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Kmeczko Mihály: Vers - Ébert Tibor: Vers
Kmeckó Mihály zsebkendőnyi sárga Zsebkendőnyi egén hamutartóba nyomkodták a csillagokat Zsebkendőnyi szobája szúrós szagokkal telt meg A zsebkendőnyi rokonság zsebkendőnyi levelekből böngészte a zsebkendőnyi hírt: meghalt Zsebkendőnyi időre feljöttek mind hogy megnézzék Sírtak egy zsebkendőnyi' könnyet szipogtak egy zsebkendőnyi sajnálkozást szétosztották zsebeikbe a zsebkendőnyi fájdalmat zsebkendőnyi fehér sóhajt hagytak a szobában vizesruhaként teregették szívükre a zsebkendőnyi emlékeket Elgondolkodtak egy zsebkendőnyit mi volt az élete Zsebkendőnyi göröngy Tűnődtek mi lesz belőle Zsebkendőnyi por Aztán ment ki-ki a saját zsebkendőnyi álma után. Sárga volt a mocsári gólyahír, amelyről természetrajzórán magyarázott a hadaró tanár. Sárgán prüszkölt a sárkány a mesében, sárga vízfestékkel pingáltam tele egyszer a gyantaszagú ládákat az udvaron. Sárga volt Gabi copfjában a szalag. Sárga a ceruzám. Sárga volt a ház fala a faluban, ahol nyaraltam, sárgák a kiskacsák. És sárga volt a zsidók kabátján a csillag, ahogy ballagtak ott a Kecske utcán sovány batyujukkal. És sárga volt a fonnyadt kankalin apám kezében a hosszú, horpadt tepsiben, amelyből hegyes ádámcsutkával a halottaskamra csöndjében beleszúrt. Sárgán ömlött rá a májusi fény azon a délután, s ahogy emlékezem, oly sárgán hull elém most az egész világ. Ébert Tibor
