Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - FIGYELŐ - Julian Kawalec: Kettéhasadt élet

Ami Wojciech Trepa első bűntettéről a vizsgálati és -a törvényszéki tanúvallomások jegyzőkönyvében benne volt, az magától a vádlottól származott, mert egyedül ő tudott erről, ugyanis tettét tanúk nélkül követte el. Tiszteletteljes vigyázban állva, szívesen, szépítés nélkül és mintegy megszállottan mesélt el a bíróságnak mindent. Ahogy ott állt, látszott, hogy elég magas növésű, bár háta enyhén hajlott. Vallomásában gátlások nélkül jutott el bűntettének leírásáig, miközben meg-meg- állt életének apró mozzanatainál. Minduntalan olyan csodálatos lelkesedéssel mesélt apróságokról, hogy a tárgyalóterem közönségében azt a benyomást keltette, mintha egyáltalán nem egy elkövetett bűntényről vagy bűnügyi eljárásról volna szó, hanem régi idők visszajáró emlékeiről. Csak a bíró megjegyzései:

— Térjünk a tárgyra! — vagy: — Vádlott, csak a feltett kérdésre feleljen! — térítette vissza magára a bűntényre Wojciech Trepa csapongó figyelmét. A gyilkosságról olyan nyugodtan beszélt, mintha csak kötelességet teljesített volna, időnként azonban elkalandozott gyermekkorába és kora ifjúságába, ahhoz a Wojciech Trepához, aki még nem ölt, sőt nem is gondolt arra, hogy valaha ölni fog, esetleg ahhoz a másik, 1930 júniusának napfényes huszonharmadik napja előtti Wojciech Trepához, aki ezen a napon gyilkosságra vetemedett — amint vallomásában ezt kifejezte: kötelességét teljesítette, és ölt.

Wojciech Trepa 1906. május 15-én született és 1930. június 23-án ölt először. Akkoriban

nem egészen egyéves lehettem, ugyanis 1929 augusztusában jöttem a világra. A vádlott, Józef és Katarzyna Trepa, másodszülött fiúgyermeke volt. Később lányuk is született, akit Jadwigának kereszteltek. Akkor, a keresztelő után Józef Trepa, a vádlott Vojciech, helyesebben a hároméves Wojtus, illetőleg Voj- tek apja, elhagyta a házat, és a kerti ösvényen haladva az istállóba ment, hogy a nagy vörös tehénnek egy kevés répalevelet dobjon. Amikor a répalevelet odavetette, úgy tetszett, hogy mi sem zavarhatja meg a gazdasági munkák gépies, gondolkodás nélküli egymásutánját, amelynek egyik mozzanata ez volt: répalevél a csendesen kérődző tehénnek, akkor egyetlen nagy vöröstarka tehene feléje fordította irdatlan fejét, és szemében olyan szomorúság ült, hogy megrettent, iszonyat fogta el. A faluban akkortájt jónéhány jószág lerogyott, és tehenének bús feje ezt juttatta eszébe. Az embernek nem kell sok, elég a bánat alig észrevehető árnyéka a tehén szemében, a rád vetett pillantástöredék alig fölfogható rezzenése, hogy egy másfél holdas paraszt erősebb életérzésre tegyen szert, ráébredve arra, hogy valóban él, s valamire való — legalább arra, hogy időnként a kerti ösvényt taposva bekukkantson az istállóba is, meglássa a tehén búsan lehajtott fejét, és erről felismerje, hogy lerogyik-e vajon az övé is; ó, nem kimúlik, vagy elpusztul, hanem megroggyan, mert a tehenekről hasonló esetben úgy mondják: megroggyant, lerogyott, nem pedig kimúlt, elpusztult; úgy mondják, ahogy kell, a jószág iránti megbecsülésből.

És Józef Trepa jónéhány napig futkosott föl és alá azon a keskeny kis kerti ösvényen. Az istállóban az egyetlen, nagy vörös tehén Súlyos, csaknem tapintható búja terjengett, s a házban kisded topogott apró lábacskáival, és értelmetlenül kacagott, amely emiatt kegyetlen és ingerlő kacajnak tűnt. Jadwlga születésnapja tehát világrajövetelénél sokkal tartósabban íródott a családi krónika lapjaira egy eseménnyel kapcsolatban. Józef Trepa vöröstarka tehenének lerogyása miatt. A faluban idő múltán erre a napra nem Józef Trepa kislányának születésnapja miatt emlékeznek, hanem azért, mert akkor rogyott le Józef Trepa vöröstarka tehene. Mert a falun az idő beosztása és a tájékozódás aszerint történik, kinek mikor rogyott le a tehene, vagy mikor repült fel a vörös kakas. Am a tehén még nem rogyott le, csak ormótlan feje csüng, és remegnek a hátsó lábai. A mellsők még tartják, de a hátsók remegnek, mint a mély húrok, amikor erős kéz pengeti őket. Ha a hátsók mozdulatlanná merevednének, úgy, mint a mellsők, akkor volna még remény,

2.

Wojciech Trepa, Józef és Katarzyna fiának reményéről.

Üjra fordítottam néhány oldalt a vádiraton meg a vizsgálati vallomások jegyzőkönyvén, és újabb tanúvallomásokra bukkantam, amelyek többet mondtak a vádlottról és annak családjáról, mint magáról a bűntényről. Végül is arról, hogy Wojciech Trepa miért áll most a bíróság előtt, a legtöbbet ő maga mondhat. Tulajdonképpen tanúk nélkül történt. Ezért a tanúvallomásokban többet emlegetik a vádlott családját és őt magát, adatok is voltak itt arról, hogy a vádlott kora és az ügyész, tehát az én korom között huszonhárom év különbség van: ez annyit jelent, hogy az en életem, apám és nagyapám, egész családom élete a vádlott családjával egybevetve húsz és egynéhány évvel később folynak le. Ha efölött elgondolkodom, arra a következtetésre jutok, hogy a nagyapák számára ennek a korkü- lömbségnek nincs nagy jelentősége. De csak a nagyapák számára nincsen!