Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - FIGYELŐ - Deme László: A stílusmodernség eszközei és korlátai
iánként más és más, erősen függve a mélyebb időrétegek számától és sajátosságaitól. S ami még az időképlethez tartozik: hogy persze minden időréteg önmagán belül lineárisan felfelé emelkedő. A geometriai példát világítsa meg két szerkezeti! A „Halott a daru alatt“ című írásban az alapvető időréteg a ma déli. Ebben indul a cselekmény, ebben fut végig a legdöntőbb fejlődési folyamat, s ebben ér véget az elbeszélés, de kezdet és vég közt előre mozogva. Ebből az alaprétegből ugrik le újból és újból az elbeszélő a távolabbi, a mélyebb időrétegekbe. Maga a jelen tehát egymást folytató môžzanaťok sorozata, elejétől végéig töretlenül (csak épp megszakításokkal) előre megy. Az első mélyrétegbeli intermezzo a narrátor szereplőnek az üzembe való belépése idejéig, kb. egy évvel ezelőttre megy vissza, s talán egy hónapig időz ott. A jelenbe való vissza- ugrás után sekélyebb, fiatalabb múltba érünk: a közös darutervezés mozzanatához, s ott időzünk nem egész egy hónapot. Majd a jelenbe vissza, s még egyszer a daruügyhöz. Ismét a jelen, aztán elbeszéltetés formájában Tomkónénak nem sokkal korábban történt balesete: végezetül a jelen megint. — Ha lehet az időt térben ábrázolni, valami ilyesféle képletet kapunk: ma délben ma délben ma délben ma délben ma délben egy éve Tehát időben emelkedik, előre megy minden réteg, a rétegeken belül minden szakasz; sőt lineárisan emelkedő a betétszakaszok időrendje is. A szerkezet „lázgörbéje“ tehát így alakul: S ne feledjük: itt a fő időréteg magáé az elbeszélésé, a jelen; a többi kitekintés belőle visszafelé. Egészen más például a „Tükrök“ szerkesztése. Ebben az induló idő: a ma délelőtt. De erre a szintre az elbeszélés csak a legvégén kapaszkodik vissza. Még az alatta levő réteg, a ma reggeli is csak rövid tartózkodásokra való. A kezdés után az elbeszélés mindjárt a főhős 20 éves koráig zuhan, majd 26 éves korára ugrik fel, de ezek is csak epizódok. A legtöbbet a két szereplő ismerkedésének és összeházasodásának történeténél időz az elbeszélés; onnan tér a mai reggelre, majd a mai délelőttre vissza. Itt tehát az időgörbe esőemelkedő: aminek összefoglaló szimbóluma valami fektetett parabolaféle: S az adott írásban a fő időréteg a mélysége szerint harmadik, azaz szerelmüké-házaséletü- ké. A zöm szempontjából a többi: kitekintés előre és vissza. Van természetesen harmadik képlettípus is, a hagyományoshoz legközelebb álló, a vonalszerű: egy-egy felvillanó múltbeli kitekintést nem számítva ez végeredményben töretlenül az elbeszélő jelenben fut előre. A tipikus példa erre a „Menekülők“: estefelé kezdődik, másnap délben ér véget, s egyetlen rövid visszapillantás van benne, az is csak az első nap reggelére. Nyilván nem véletlen: a három típus nagyjából egyformán oszlik meg. Hegyesszög kép- letű még az „Elment a vonat“ s a „Sírás az udvaron“; parabola képletű „A vénlány“ meg a „Csillagtalan égen struccmadár“; vonalszerű a „Csendélet a magtárban“ meg az „Unalmas nyári nap“. — Kisregény határát súroló terjedelme folytán bonyolultabb, tulajdonképpen álparabola képletű az „Idegen szem“; de ez sem ebben, sem más tekintetben nem gyömöszölhető be a novellák közé. A felölelt idő tágassága és mélysége is nagyon változó Duba írásaiban. A legszűkebb darutervezéskor darutervezéskor ma délelőtt aminek összefoglaló szimbóluma egy előre mutató hegyesszög:
