Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Az elmúlt év magyar prózai alkotásai

megoldott konfliktusok mögött nagyon érezhető a saját feladatát megkönnyíteni igyekvő író-rendező keze.

A regény a maga egészében csupán nyelvi szempontból kielégítő. Különben nem éri el azt a művészi színvonalat, amely kitelnék az író tehetségéből, aki túlzottan bízik rutinjában, gyorsan és sokat ír, alkotó erejének különösebb megerőltetése nélkül.

Szabó Béla „Ebek lázadása" című regénye (1964) kísérlet arra, hogy az író szatirikus képet alkosson a német fasizmusról állatregény. formájában. Egy bizonyos városban a kutyasorssal elégedetlen kutyák fellázadnak uraik ellen. Az ugatósztrájkból egy mozgalom fejlődik, melynek végső célja a kétlábúak kiirtása és a kutyák uralmának bevezetése a városban. A párhuzamok és az érintkezési pontok egyrészt az emberek és a kutyák világa között (egyes kutyák saját uraik tulajdonságait viselik, s nevük megfelel uraik foglalkozásának és társadalmi helyzetének, tehát a kutyatársadalom tulajdonképpen az emberi világ allegorikus képe), másrészt a kutyák mozgalma és a fasizmus között (a kutyák vezetőjének sok tulajdonsága és viselt dolga a ,.Führer“-re emlékeztet, hasonlóak a jelszavak, a megnyilvánulások, szervezeti formák stb.) lehetőséget adnak až írónak, hogy a humor, irónia és szarkazmus minden árnyalatát felhasználja. A regény egy harcos antifasiszta műve, s nem nélkülöz bizonyos ideológiai és művészi színvonalat sem.

Ebben a műben azonban az író zsánert és formát tévesztett. Nem tudott világos művészi koncepciót megalkotni, ezért nem választhatott teljesen megfelelő formát sem. Fábry Zoltán a regény kritikájában (Állatregény és fasizmus, Irodalmi Szemle, 1965. 5. sz ) meggyőzően indokolta meg, hogy először is: a hitleri fasizmust csak akkor lehetett átvetíteni a mese síkjára, amikor ennek a veszélye még csak potenciális volt (pl. Čapek: Harc a szalamandrákkal); az állatallegória már nem megfelelő abban a történelmi helyzetben .amikor a hitleri fasizmus már lelepleződött a maga szörnyűségében és nyers valóságában. Másodszor: Szabó megszegte a zsáner törvényszerűségét: az állatok világából kell leszűrni a tanulságot az emberek világa számára, nem pedig fordítva.

Ezeket a kifogásokat szaporíthatnánk a továbbiakat illetően is. Az író a mű kompozíciójába egy csomó olyan elemet visz, melynek az alaptérhával nincs közvetlen kapcsolata. A mű belső ellentmondásait azzal is szaporítja, hogy a cselekményt a háború utáni időre helyezi, a kutyák csak kései tanítványai a német

fasisztáknak. így ez tulajdonképpen nem is valóságos történelmi esemény allegóriája.

Szabó Béla regényének csak részpozitívumai vannak. Ide sorolhatjuk a gazdag és színes nyelvet, a jó stilisztikai szintet, egy sor ötletes, humoros és szatirikus élű jelenetet és helyzetet, melyek hol csendes mosolyt, hol pedig hangos nevetést váltanak ki az olvasóból. Ezek terjengős és érdektelen cselekményszakaszokkal, unalmas, lapos leírásokkal váltakoznak.

Érdekes, hogy Nagy Irén „Fiatalok voltunk" című könyve (1965) — bár kevesebb írói és technikai felkészültséggel, szegényesebb, szürkébb nyelvezettel és elég kifejezéstelen stílusban íródott — az olvasóban nagyobb elégedettséget kelt a maga egészében, mint a fentebb említett két regény. Az író természetes elbeszélőkészségén kívül fontos szerepe van ebben az ábrázolt anyag beható ismeretének és átélésének, mely prózájának meggyőző erőt és valószerűséget ad. Nagy Irén könyve egy kisregényt és hét elbeszélést tartalmaz. A. címadó kisregény a „Kiskisasszony“ című könyvének (1958) a folytatása. A fiatal hősnő további sorsát követi benne a második világháború éveiben. Fő motívuma két fiatal ember szerelme a háború dühöngése közben. Az író pozitívuma, hogy hőseinek szerelmi történetét beillesztette a kor társadalmi problémáiba. Nagy Irén elbeszélései témájukban a háborús évekhez és a jelenhez kapcsolódnak. Ezek színesebbek, tömörebb stílusúak, és nagyobb a művészi erejük. Jelzik, hogy az író még nem aknázta ki minden tehetségét.

A magyar prózairodalom — a tavalyihoz hasonlóan — ebben az évben sem dicsekedhet rendkívüli művészi színvonalú művekkel. De nem is hanyatlott a tavalyi szint alá. Ami a fő. a haladó irányzat tovább feilődik Lehoc- ky Teréz, Monoszlóy és Mács könyvében. A lobbi mű csak — egyszer igényesebb, máskor szegényesebb — kísérlet arra, hogy a valóságot a művészi forma segítségével feltárja. A feladat újdonsága és bonyolultsága nagyobb követelményt ró az intellektusra, a racionalizmus nagyobb mértékű alkalmazását kívánja meg a művészi alkotás folyamatában a mű felépítését és formáját illetően.

Az ösztönösség, a régi szokásoknál való kitartás még a legjobb anyagot és témát, a legjobb ideológiai és művészi szándékot is elértékteleníti. A zsánernak, a xkomDozíció- tipusnak és a stílusnak, az alkotómódszernek és a nyelvi eszközök helyes megválasztásának döntő jelentősége lehet az írói munka eredményére. Ezért a magyar próza jelenlegi fejlettsége fokán különös jelentősége van az író irodalmi műveltségének és elméleti felkészült