Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
fordult, a L. B. Johsonnak ajándékozott sztereofónikus lemezjátszót illette... Don B. Reynolds, egy Maryland állambeli biztosítási ügynök, bevallotta, hogy megajándékozta L. B. Johnsont egy lemezjátszóval, amikor még a szenátus demokrata többségének volt az elnöke. Ez Baker úr javaslatára történt — és rögtön azután, hogy Johnson úr megkötötte Reynolds-szal az életbiztosítási szerződést. Johnson elnök így magyarázza a dolgot: az volt az érzése, hogy Baker figyelmességéről van szó, akivel gyakran cserélt ajándékokat. A szenátusi bizottság feltette Bakernek a kérdést: „Reynolds úr eskü alatt tett vallomást ez előtt a bizottság előtt a lemezjátszó ajándékozásáról. Néhány érvénytelenített csekket és számlát is előterjesztett. Bevallotta, hogy vett az Austini televíziós társaságtól (amely Johnson feleségének a tulajdona — D. P.) televíziós készüléket 1200 dollár értékben ... Volt-e önnek ezekben az ügyletekben valami része?“ S újra: „Megmondhatja-e bizottságunknak, tudott-e ön legalább róla, hogy az ügyletek, amikről Reynolds úr beszélt, megvalósultak?“ Baker úr megtagadta a választ.“ De tekintsünk még egyszer (utoljára: talán már elég ebből) az U. S. News and World Report 1963. november 18—25-i számaiba: „Megértük a TFX-affért. Ez egy lökhajtásos repülőgép elnevezése, melynek sorozatgyártásáért az állam mintegy 6 milliárd dollárt kíván fizetni. A vadászgép fejlesztésére egy texasi társaság szerezte meg a szerződést. A tengerészeti miniszter, egy texasi bankár, aki erősen küzdött azért, hogy az új gép fejlesztését és esetleges későbbi gyártását pont erre a társaságra bízzák, nemrég visz-- szalépett.“ Az ügy hátteréről többet elárul a londoni Times (1963. október 15.): „Fred Koirth úr tegnap benyújtotta a lemondását. Sürgős személyi okokkal indokolta meg, és mindjárt este befeküdt egy kórházba, ahol egy fülműtétnek vetette magát alá... Korth, aki a texasi Fort Worth-be való, állítólag a General Dynamics Corporation-t ajánlotta be, s ennek műhelye szintén Fort Worth-ben van. Az üzem megkapta a szerződést, bár a vezérkari főnökök tanácsa azokat a terveket részesítette előnyben, amiket egy más cég, a Boeing Aircraft Corporation terjesztett elő.“ A New York Times című napilap 1963. november 5-i száma hozzátette, hogy „a FortWorth-i bank, amelyben Korth dolgozott (Continental National Bank — U. S. News and World Report, 1963. november 4.), részt vett a General Dynamics koncern pénzelésében“ — bár olyan mértékben, amit Kennedy elnök „aránylag kicsinek“ talált. Ez a második „texasi ügy“ Washingtonban rendkívüli figyelmet ébresztett. A spekulációk központjában újra Johnson állt — mégpedig Robert F. Kennedyvel való összefüggésben. 1957—58-ban ugyanis, az arkansasi John McClellan szenátor elnöklete alatt, John F. Kennedy fivére vizsgálta ki a szakszervezeteket — s ugyanez a McClellan vezette 1963-ban Johnson védencének, a texasi Fred Korthnek a kivizsgálását. Azonkívül közismert tény volt, hogy Robert Kennedy 1960-ban hallani sem akart arról, hogy Johnson jelöltesse magát az alelnöki hivatalba, és egy ilyen választástól óva intette a bátyját. Nem csoda hát, hogy 1963 októberében hiresztelni kezdték Washingtonban: A Ba'ker-affér és a „TFX-ügy nagyon jól jött a Kennedy-testvéreknek, az igazságügyminiszter arra használja fel, hogy az alelnököt politikailag lehetetlenné tegye, mert az elnök meg akar szabadulni Johsontól. Thruston Morton szenátor, egyike a legreak- ciósabbaknak, nyíltan beszélt a „tisztogatásról“, és néhány texasi demokrata állítólag kezdett „komolyan nyugtalankodni“. Kennedy az 1963. október 30-i sajtóértekezletéen határozottan megcáfolta ezeket a híreszteléseket. De a spekulációk nem szűntek meg. Négy nappal később, 1963. november 4-én, az U. S. News and World Report „Washingtonban sugdossák“ című oldalán ez a rövid hír jelent meg: „John Connally texasi kormányzó a közelmúltban azt mondta, hogy „a demokraták meg akarják nyerni 1964-ben a választásokat, és elveszíthetnék, ha az al- elnök nem jelöltetné magát“. Ez az első nyilt jele annak, hogy a texasi demokraták gyanúsítják a Fehér Házat, mintha nem akarnák egész határozottan fenntartani Lyndon Johnsonnak a második helyet az 1984-es jelölőlistán." Ezek a mendemondák néhány hét alatt annyira elterjedtek, hogy a köztársasági párt is (kezdett rájuk felfigyelni. „Richárd Nixon volt alelnök, aki épp most tért vissza egy üzleti útról Dallasba,“ közölte New Yorkból az Associated Press hírügynökség 1963. november 23-án, „röviddel a merényletről szóló hír előtt kijelentette az újságírók előtt, hogy véleménye szerint Kennedy elnökre nyomást fognak gyakorolni, hogy erősítse meg a demokrata jelölőlistát, és törölje belőle Johnson alelnököt.“ Ez tehát 1963. november 22-én pénteken hangzott el, 12,30 körül. Két órával később, helyi időszámítás szerint 14,30-kor, a texasi Dallas repülőterén Sarah T. Hughes járási bírónő kezébe letette Lyndon B. Johnson az alkotmány által előírt esküt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok 36. elnöke.
