Irodalmi Szemle, 1964

1964/10

Legalább néhány szót kell még szólni domborításairól, melyekkel új iskolát teremtett a magyar művészetben. E műveiben egyesül ä festői látásmód — Borsos eredetileg festőnek készült s csak később cserélte fel az ecsetet a mintázófávál — a szobrászival, s a rajzi zárt formát vezeti át a nemes anyagba. E műveiben is egyszerűségre és harmóniára törekszik.

Borsos Miklós a világ teljességét kívánja felölelni alkotásaival. Elődjének a nagy reneszánsz mestereket tekinti, akik egyszerre voltak művesek és művészek s velük vallja, hogy a művészet nem csupán hivatás, mesterség is: kézművességnek és művészetnek összefonódása. De a művesség legmagasabb foka is csak arra szolgál, hogy a művekben az ember sorsát kutassa e földön, létének értelmét, helyét az emberek közösségében. Borsos Miklós alkotásai e kérdéseket feszegetik, művészete ezekre igyekszik megadni a választ.

Láncz Sándor

i

Borsos

Miklós