Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - DISPUTA - Fábry Zoltán: Mellébeszélés
És főképp és mindenekelőtt, mert a kéziratküldőket így kérve kérhetem: stoppolják egyelőre küldeményeiket. Amikor a magam munkáját sem tudom elvégezni, hogy bírhatnám a többletet?! Nem bírom, ahogy nem bírom már vagy egy éve. És ezeknek a türelmetlenkedő kéziratküldöknek vallom be most bűnömet: írásaik a nagy anyagtömegben valahol el vannak temetve, még csak meg sem tudom találni azokat. Amíg a kórházban voltam, szobafestés is volt: egyes dolgok máshová kerültek. Hajolgatni, emelgetni, könyv-íráscsomókat fiitúrni viszont nem merek, nem tudok. Bocsássanak meg. Tudom, hogy ez nagy bűn, de mert nem akarom újakkal tetézni, ezúton kérek tehát mindenkit: ne küldjenek kéziratot. Ha a régiekből előkerül valami, igyekszem elolvasni és megbírálni. ígérem, hogy nem fogok sem mellébeszélni, sem másról beszélni. Nem is tudok, nem is tudnék: sose tudtam. Ehhez nagy gyakorlat kell: bűvészkedő művészet, halandzsa, fapofa, mifene. Tehát valami, ami közelebb van a hazugsághoz, mint az igazsághoz. Hazudni viszont nehezebb, mint igazat mondani, mert a hazugnak állandóan emlékezni kell: hogy is mondtam, mit is mondtam?! Van valami közmondás, amely úgy tudja, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Az igazság útja és módja a legkönnyebb: egyszerű, mert oldaltekintet-nélküli, mesterkéltség nélküli. Nem mellébeszélés és nem másról beszélés. És miért van ez így? A felelet egyszerű: nem szabad, hogy emberek csalódjanak az emberben. A hazugság: csalás, csalatás, csalódás. Az ember azonban igazságra termett és igazságra hivatott. Minden más: mellébeszélés, másról beszélés. Őrizkedjünk még a látszatától Ls! Csemicky László: Madách Stregován <)laj,
