Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - Tóth Elemér: Ketten (vers)
Retten szállunk hajóra. Úszunk, (csapkodva bár) az idő és tér konok törvényei között. Ketten — napjaiddal az örömömben Figyelj! Azon is múlik. Azon is múlik, hogy mennyit fogadsz el a világból, mennyit lényegítsz magaddá. Az öröm törvényei is bonyolultak. S ha örömöm apró ötfilléreseit kirakom a küszöbre, ne lépd át észrevétlen. Figyelj. Az életben minden pillanatokon múlik. Ketten — napjaiddal a napjaimban Halló! Halló! Halló Hazaindulsz, jössz hazafelé, egészen hazaérsz, de a mosolyodat újra a drótok között hagytad. Vigyázz, a napok elrohannak, s rádöbbensz egyszer, hogy a HALLÖ-n kívül nem hoztál haza semmit. Semmit ami öröm neked, semmit ami öröm nekem, vagy ami öröm általában. Ketten — gondjaiddal a gondjaimban Látod, azért teremtődtem hogy rád is vigyázzak. Forog a Föld. De kérdezd meg egyszer tőlem is, mikor kint éppen esik, vagy éppen jó idő van, vagy éppen nincs semmi. Mi fáj? és mért. Ketten — szerelmeddel a szerelmemben Elhoztam minden ígért csillagot, apró mosolyt, hoztam egy kevés nevetést is. Ilyen vagyok. Kérdezd meg a fekete madaraktól, a villamosok mellettem futó csörgésétől , esetleg az emberektől is. Te is ilyen vagy. Ismerlek rég, még nem éltél, már ismertelek. Talán, konok-kagyló-korodból. Mindegy. Szeretlek. Kristály vagy a magad nemében, s talán ez vagyok én is, csiszolnak bennünket a napok, talán egymáshoz, talán nem. Még nem tudom, s talán meg sem tudom soha. Két ember nemcsak azért él, hogy szeressen, s dadogó nyelvvel panaszolja fel bánatait. Nemcsak azért él hogy simogasson mikor egyetlen élete felett ezer farkas vonít. Nemcsak azért él, hogy múltját, tetteit magyarázza, ha olyan kérkedve, ha olyan mea culpázva. Nemcsak azért él hogy idő jöttén aztán meghaljon, kicsit bambán és kicsit észrevétlen, az ember nem élhet azért, hogy szívében máglya helyett savanyú vadvizet hordjon. Két ember nemcsak azért él hogy szeressen. Rohannak a mindennapok csikói. Két ember könnyebben lekap szekerükről valamit, amit igazságnak hívnak, amit becsületnek hívnak amit úgy hívnak: mi, mindannyian. Ketten — a hazugságok még vegetáló virágai ellen Régen, borotvált fejek így csevegtek:
