Irodalmi Szemle, 1964

1964/1 - DISPUTA - Tolvaj Bertalan: Gyermekirodalmunk

verseket írnék. Erdőt-rétet járnék, s mindenről írnék, amit látok."

„Ha költő volnék, semmit nem dolgoznék, csak verseket írnék. Megengedhetném magamnak, hogy a világot járjam(!), volna autóm, nagy jólétben élnék. Főleg a sport érdekelne, a hoki és a futball." (Tizenkétéves.)

„Én arról írnék, mi fog történni a jövőben."

Egy szerénytelen hang: „Nyáron kirándulgatnék. Vennék egy 603-ast, televíziót, jégszekrényt és minden lehetséges dolgot. Saját rakétát vásárolnék, s bolygóközi repülőutakra járnék" — (tizenegyéves).

A következő ezt a határtalan anyagi jómódot még korlátlan hatalommal is megtoldja: „Mindent megengednék magamnak. Az egész világ az enyém volna, mert a költő a világon minden lehetséges és lehetetlen dolgot elképzelhet. Költeményeimmel bűvöletbe ejteném a nőket.(!) Higyjék el, költőnek lenni jó mesterség.“

„Sok vastag könyvet teleírnék, kapnék értük sok pénzt és két utalványt a Szovjetunióba. Vennék színes televíziót és egy Volgát. Ezután a költészetet abbahagynám, szép házat és kertet vásárolnék, dolgozgatnék benne, és részt vennék a szocialista munkabrigád-mozgalomban.“

Nem sorolom tovább. Ennyi példa is elég ahhoz, hogy lássuk: a gyermeki világkép mennyire más, mint a költőé, s főleg: mennyire másként képzelik el a gyerekek a költő életét, a költői mivoltat és életmódot, mint ahogyan az a valóságban van — talán csak a költők gyermekei látják másképp, reálisabban.

Honnan veszik a gyerekeik ezt a meghökkentő képet, nehéz volna megmondani. Valószínű, hogy ezt maguk a költők okozták, s lehet, hogy a gyerekek a költemények alapján alkottak éppen ilyen képet róluk. Természetesen ezernyi más oka is van. Azonban mindenképpen elgondolkodtató helyzet ez, és sok köze lehet ahhoz, miért nem szeret a legtöbb gyermek verset olvasni.

Mindezt nagyon komolyan figyelembe kell vennünk, ha a jövőben jobb gyermekköltészetet és jobb gyermekirodaimat akarunk létrehozni.

Ezzel én a kérdéseknek csak egy részét érintettem. Problémák még vannak bőven, ezeket azonban csak felvetem.

Hogyan lehetne megmozgatni a csehszlovákiai magyar írók és költők színe-javát, bekapcsolni őket a gyermeikirodalom fejlesztésébe?

Milyen a többi csehszlovákiai magyar lap gyermekrovatának színvonala (Üj Szó, Dolgozó Nő, Szabad Földműves stb.), mit tesz a gyermekirodalomért az Űj Ifjúság, s miveL tehetne többet a Pionírok Lapja?

Milyen szerv, intézmény vagy bizottság foglalkozik nálunk rendszeresen a magyar gyermekirodalom kérdéseivel: eszmei, szervezési irányítás, gazdasági biztosítás, rendszeresség, ellenőrzés, felmérés, koordinálás, kiadói tevékenység, könyvtárak gyermekköny- vekkel való ellátása, diafilmek, hanglemezek gyártása, diákkönyvtár kiadás stb. ?

Hogyan függ össze a gyermekirodalom és a pedagógusképzés?

Végezetül szeretnék tenni néhány javaslatot a jelenlegi állapot megjavítására.

Átfogó (felmérést kellene végezni a gyer- megirodalom helyzetéről és feltételeiről. Irányítását a Kis Építő és a Pionírok Lapja szerkesztősége vállalhatná, de részt kell benne vennie az írószövetség magyar tagozatának, a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi szakosztályának, pedagógusoknak. A felmérés ölelje fel a gyermekirodalom irányításának, szervezési és gazdasági feltételeinek a kérdését, a folyóiratok gyermekrovatait, a gyermekkönyvkiadást, diafilmek, mesefilmek, verslemezek és más segédeszközök készítését, a pedagógusok színvonalát, a könyvtárak ellátását stb.

Rendszeresíteni kellene gyermekirodalmi konferenciákat, szemináriumokat, vitaesteket, mégpedig egyes témák, illetve munkaterületek szerint. Tanácsos lenne ankétot kezdeni a gyermekirodalom helyzetéről az Irodalmi Szemlében vagy a Hétben.

Nagyon ajánlatos lenne olcsó gyermekirodalmi sorozatot indítani (Mesekönyvtár, Diák- könyvtár, Az én könyvtáram, vagy valami hasonló vállalkozást). Ezenkívül jó szolgálatot tenne, ha havonta vagy kéthavonta kiadnák egy-egy hosszabb mese vagy elbeszélés színesen illusztrált változatát, esetleg mint a Kis Építő mellékletét.

Nem volt szándékomban a gyermekirodalom összes problémáit felvetni, sem kifejteni. Ösztönzést akartam csupán nyújtani ahhoz, hogy kulturális életünknek ezt a fontos területét ne hanyagoljuk el, s ezentúl állandóan napirenden tartsuk. Több kérdés maradt még érintetlenül, tisztázatlanul. Ezt az Irodalmi Szemle olvasóitól s a hozzászólásoktól várjuk.