Irodalmi Szemle, 1964

1964/1 - DISPUTA - Tolvaj Bertalan: Gyermekirodalmunk

Tolvaj Bertalan gyermekirodalmunk... Részletek a Kis Építő című gyermeklap aktíváján elhangzott bevezető előadásból Kulturális életünkben, főleg irodalmi berkek­ben néhány hónapja egyre több szó esik gyer­mekirodalmunk problémáiról. „Ideje már, bi­zony!" — mondhatjuk rá Fábry Zoltán emlékezetes szavaival. A hangütés és a hang továbbterjesztése mindenképpen a Kis Építő szerkesztőségének érdeme. Ők kezdeményeztek az elmúlt év vége felé egy gyermekirodalmi értekezletet, amely a lap utolsó három évfolyama alapján, illetve annak ürügyén igyekezett felmérni gyermek- irodalmunk jelenlegi helyzetét. Gyermekirodalmunk egyes tüneteiről már az értekezlet előtt nyilatkozott Petrik József. Véleménye szerint csak kezdő írók művelik, ennek következtében a gyermekirodalmi alko­tások nagy része szürke, kényszerűen alacsony színvonalú. Az ifjúsági irodalmat nem becsü­lik eléggé. A Kis Építő utolsó három évfolyama meg­felelő alapot nyújt ahhoz, hogy megközelítő képet nyerjünk gyermekirodalmunk jelenlegi helyzetéről. A kisiskolás korú gyermekek neve­lésében betöltött szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1951-től jelenik meg, havonta mintegy harmincrzres példányban. Ennek ellenére mindmáig alig akadt szerv, amely kellő komolysággal foglalkozott volna a lap koncepciójával és színvonalával. Még az irodalmilag legképzettebb és művelődés- politikai kérdésekben állásfoglalásra leghiva- tottabb szakemberek nagyrésze is csak félváll­ról kezelte a Kis Építő — és ezzel tulajdonképpen a gyermekirodalom súlyának — ügyét. Csanda Sándor és Szeberényi Zoltán két évvel ezelőtt megjelent főiskolai gyermekirodalmi jegyzeté­ben például még ilyen sablonos, szinte banális megállapításokkal találkozunk: „A lap fő feladata, hogy mesék, elbeszélések, versek formájában megismertesse a gyerekek­kel hazánk történelmét, irodalmát, szocialista hőseink életét, munkáját. Megismerteti olvasóit a Szovjetunió és a többi népi demokratikus állam gyermekeinek boldog életével. Haza­szeretetre, munkatiszteletre, becsületességre, kötelességtudásra nevel. Bemutatja olvasóinak a kapitalista államokban élő szegény munkások gyermekeinek szomorú életét. A lap főszer­kesztője 1951 szeptembere óta Koprláné Varga Magda, aki maga is aktív alkotó a gyermek- irodalom területén." Nyilvánvaló, hogy csupán ezek a szempontok nem elégségesek sem a Kis Építő, sem általá­ban a gyermekirodalom értékeléséhez. Sok-sok egyéb szemponton kívül a jelenlegi időszakban előtérbe kell állítani kettőt: a gyermekpszi­chológiát és a művészi színvonalat. Vagyis: amit a gyermeknek nyújtunk, és ahogyan nyújtjuk, az-e, amit és ahogyan a gyermeknek nyújtanunk kell ? A kisiskolás korú gyermek pszichikumát, sajátos lelki alkatát, ha úgy tetszik: világ­képét, mint a gyermeki érdeklődést döntően meghatározó kritériumot egyáltalán nem mel­lőzhetjük, ha jó gyermekirodaimat akarunk létrehozni. Az összes lelki jelenségek elem­zésére itt nem térhetek ki, csupán azért utalok később néhányra, hogy lássuk: a lelki jelen­ségek döntően meghatározzák a gyermek ol­vasás iránti érdeklődését, befolyásolják olvas­mányai megválogatásában. Éppen ezért mindezt nagyon komolyan figyelembe kell vennie egy gyermeklap szerkesztőségének, mindenekelőtt azonban az íróknak. Egy ilyen irányú felmérés tapasztalataira hivatkozva szeretném ezt a követelményt né­hány gyermekvéleménnyel, gyermekérvvel alátámasztani. Egyik megkérdezett, tízéves gyermek pl. állatokról olvasna szívesen, s ha író volna, róluk írna, mégpedig úgy, hogy távcsöve lenne, azzal figyelné az állatokat, s ügy írná le őket. — Ez nem más, mint a gyermek „korszerűsí­tett“ külvilág felé fordulása. Egy másik, ugyancsak tízéves fiú így nyi­latkozik: „Ha költő volnék, rövid verseket írnék. Az én verseim rímelnének. Láttam már olyan verset is, amely nem rímelt, ezért ebből csak három sort olvastam el. Rímtelen verse­ket könnyű írni, az nem ad munkát!" — Ez a vélemény arra vall, hogy a kisiskolás gyer­mek, mivel főleg mechanikus emlékezetre tá­maszkodik, a rímes verseket könnyebben emlékezetbe vési, jobban szereti. De hozok egy tekintélyesebb érvet, illetve érvelőt is: Németh Lászlót. Költők a gyerek­szobában című pedagógiai jellegű írásában ezt olvassuk: „Az első versköltő, akit lányaim megismer­tek, Móricz Zsigmond volt... Judit, vagy akkor még Ucó lányom, azóta sok mindent olvasott, de a vidéki rokonok számára, akik azóta nem látták, ma is egy tagolatlan, kerek kis törzs és nagy fej, fehéres szőke haj, s egyszerre bölcs és bárgyú két szem, aki meg­áll a tornácon, s nagyodctadóan és gombócfor­

Next

/
Oldalképek
Tartalom