Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Monoszlóy Dezső: Meddig él a költő

gubbasztó bábjátékosról, legfeljebb a sejtjeiben elrejtve érzi s ott bent az a jókedv villámfényeit gyújtogatja.

— Hát a munkálatokkal készen lesznek-e az ünnepig? — kérdezem az azzal megbízott helyi illetékestől.

— Készen, azért, mert csináljuk.

Ezt nem értem, ő is látja rajtam, ki is egészíti a mondókáját.

— Ha utasításra várnánk, nem lennénk készen.

Van ebben valami megnyugtató. Az ember felett állandóan csak olyan magas az ég, amelyet a saját feje búbjától számítva el tud képzelni.

De meddig él a költő? Ha hinnék az angyalok kara, az Ür szava fölött bodrozódó mennyországban, ahogy még Dante hitt valaha a pokol látomásaiban, ide mennék képzeletben a költő után. De nem kísérhetem oda, nemcsak a föld szelleméhez kötött magam materializmusával, de Madách saját hitével sem, amelyről művében vallott. Tragédiája nem az isteneké, Tragédiája az emberé. Nála angyalok kara, Ür szava a pogányok hitetlen hitjátékáig vezethető vissza, keret az, és nem tartalom. A tartalom az ember mennyország nélküli küzdelme a földön található túlvilágért.

Ezt a százév után nyíló túlvilágot keresem magam körül, de a siető emberek arcán semmit sem látok belőle. Megszokottan sürgölődik az élet, az evangélikus templom harangja belekondul, s egy kedves kövér szakácsnő hamisgulyást mer a tányéromba.

— Jó lenne elbeszélgetni valakivel — mondom.

— S aztán kivel? — ingerkedik holdvilág derűvel a leves felett.

— Madách-csal.

— Azzal aligha, mert meghalt.

Nos ez igen befejezettnek hangzik, de most semmiképpen sem akarom olyan könnyen megadni magam, mint amikor a mesékben azt mondják, hogy „csont!" Sőt inkább olyan bizakodó gondolatom támad, hogy a mi itteni kisebb magyar életünknek így holtában Madách használhatóbbnak is ígérkezik, mint életében. Hamarabb elosztható mindenki szívében s nem marad egy felemásan renovált ház élő és idegen gazdájává.

Lucifer mondja: „Örök levés s enyészet minden élet“. Nézem a házat, az újonnan épülőt, amely mégis az enyészetre mutat, s érzem a földet, amelyen épült, s amelyből a levés, a létezésünk virágai és növényei nőnek s egyszeriben találkozom a költővel, mennyországon innen, életen túl.