Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Valentin Beniak: Madáchot fordítottam

A fordító bevallhatja, hogy rendkívüli élményt jelentett számára e mű fordítása.

Az élmény ereje, ritkán csökkent mint ahogyan magában a műben is ritkán enyhült a drámai feszültség. Gránátszikla ez a mű, amely nem múlik, nem veszít aktualitásából és nem avul. Keletkezése óta eltelt száz esztendő alatt nem csökken felvetett kérdéseinek égető volta. Madách fantáziája a műszaki haladással nem tarhatott lépést (falanszter), de filozófiai tartalma, problémái, gondolatainak örvénylése, költői tömör- ségű képei és fordulatai mint a vér nem gyengülő gyors keringése, az érverés üteme zúgása a fülben, ez a sztoikus nyugalmat nélkülöző titáni fájdalom, örökös hullámzása az óceánnak, amelyen sehol egy kis nyugodt vízfelület, nincs pihenés, csak örökösen felcsapongó hullámok, habzóak és megtörőek, egy hatalmas mély hang állandó dübörgése, a semmitől való félelem, kínok, áldozatok és önkínzások, a fény örök keresése, míg kívül és belül ömlik a sötétség, s az emberiség értelmetlen történelmének köny- nyében és vérében fulladozó ember görcsösen kapaszkodó ujjai meredeznek, mindez együtt adja e mű nagyságát, tartósságának patináját és szerzőjét a szellemóriások közé avatja, akik mellé fájdalmas magányából lépett és további láncszemévé lett annak a sornak, amely Homérosszal kezdődött és amelyhez a világ nagyjai tartoznak és amelynek Madách befejezetlen álma szerint láthatatlan a vége.

Az Ember tragédiáját minden kultúrnyelvre lefordították. Az első szlovák fordítás Hviezdoslav műve. Én a művet az eredetihez hű és költői szempontból hatékony fordítás igényével ültettem át: hogy e mű töménységéből semmit sem vegyek el, de ne is legyen híg és szét ne folyjék. Az eredmény kielégített engem — s azt hiszem annakidején az olvasót is. A fordítás azóta már régen elfogyott.

Csontváry Tivadar: A Nagy-Tarpatak völgye