Irodalmi Szemle, 1964

1964/1 - DISPUTA - Dávid Teréz: Mocskos

séget. Igaz, nagyon szereti az ebeket... De ez a Mocskos valami más... Ez a Mocskos borzalom ... Nem is vonít, hanem nyüszít... Rügerszné hirtelen felült és lámpaként gyulladt világosság az agyába. Mocs­kosnak baja történt. Máskor is vonít, máskor sem lehet tőle kibírni, de az más — Mocskos ma nem énekel... Mocskos ma zokog. Kiugrott ágyából, pongyolát kapott magára és leosont a kazánházba. Amikor Mocskos Rügersznét meglátta, hol az asszonyra, hol a kamraajtóre ugrott és ezt egymás után többször megismételte. Rügersznének ez estén másodszor gyulladt világosság az agyába, megértette hogy a kutya valamit érez, valami izgatja őt, valami vagy valaki rejtőzik a pin­cében. Tudta, hogy az éjszakájának vége. És ha'valamicskét még akar aludni, Mocs­kos titkát fel kell fedeznie. De a pincekulcs Arankánál volt. Becsengetett hát a házmesterlakásba. Első csengetésre kinyílt az ajtó és ha Rügerszné fejében egyszerre két prob­léma is elfért volna, feltétlenül elcsodálkozik e gyorsaságon. De Rügerszné nem szívesen erőltette meg magát, s így csupán a kulcsot kérte. Majd Mocskosra mutatott, amint hatalmas ugrásokkal rohangált a szenespince és a házmester lakás között. Aranka végigsimította homlokát és keresni kezdte a kulcsot. Rügerszné soha­sem hitte volna, hogy egy házmesterlakásban ennyi sok kacat elfért volna. Pedig nem is lakott régen náluk ez az Aranka ... Rügerszné tulajdonképpen először nézte meg a házmestemét. Eszébe jutott, hogy Roedlné társaságában este átvizsgálta a személyazonosságokat. Neki — Rügersznének — nem voltak rendben a papírjai. Fele az ügyvédnél volt, aki a válását intézte, másik fele az irodában. Patakiné szabadkozott, úgy mondta, útlevelet kért. Iratai bent maradtak. Csak Aranka, Arankánál volt legnagyobb rendben le- és felmenőleg az egész családfa... Csodálatos rendes nő ez az Aranka. A pince kulcsot most mégsem leli. Rügerszné Arankára nézett, aki. barna bársony pongyolát viselt, lábán hímzett papucsot. Soha sem látta őt ebben az öltözetben. Igaz, hogy eddig tulajdonkép­pen meg sem nézte Arankát. Most mégis feltűnt, az, hogy éppen olyan, mint más ember. Csak a szenes kamra kulcsát nem találja. Rügersznének szerencsére nem gyulladt harmadszor is azon az estén világos­ság az agyában. Talán azért, mert már az első két felfedezése is megerőltette. De lehet, hogy csupán az Aranka szekrényén megpillantott üveg rum okozta. Rügerszné teletöltött egy poharat és azután már nem törődött semmivel. Václav Jirú felvt A Mocskos története itt befejeződik, mert másnap nyomtalanul eltűnt a házból. Regényhős nélkül pedig nincs regény. Hogy hová lett, az sohasem derült ki. Az sem, hogy önszántából távozott-e, avagy kényszernek engedett, amikor elhagyta a budai házat. Istentelen Pisti a sintért emlegette. Mintha nem tudta volna, hogy a sintérek akkoriban egészen más dolgokkal foglalatoskodtak. Végeredményben senkinek sem hiányzott, legfeljebb Aranka nélkülözte néha furcsa formában hátrahagyott lépcsőházi elismeréseit. Csak a titokzatos fehérhajú Idegen, akit Aranka pár nap múlva, mint Öcsáról menekült nagybátyját mutatott be a lakóknak, csak az Idegen hallgatott mélyen... Lehet, hogy a kutya vonítását hallotta állandóan, lehet valami mást. A szenes pincét pedig még a tekintetével is elkerülte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom